Elmebomlás

Tollát tépő madár fetreng vízben
Torz alak magát látja tükörben
Angyali kegyetlen érintés változtat
Saját lelkébe taposó jég maradt

Fák kék vére szennyezi az éjt
Az ész elveszti a végső reményt
Örlődik két egyforma világ között
Fejben két kék ég hevesen ütközött

Torony emelkedik a szilánkos vérből
Furcsa szag levegőt szorít ki az égből
Levegőben terjeng maga a vég szaga
Tél közepének fehérre festett hava

Táncoló pokolfajzatok örvendnek
Újabb önként szolgálót szereztek
Bomladozó bizarr világban száll
Fehér elme egyre csak megáll

Világ csendjét törött ész bontja
Kifordított fehér fény zokog miatta
Borult elme csendje megbontja
Vérnek édes hívószava megmondja