Elégedetlen szellemem

Nem vagyok elég, nem vagyok magam,
nem állok elém, nem mondom ki hangosan,
csak megyek előre, követem szavam,
bár érteném tőle, de fut, mint egy szívroham.

Siet el, előlem gyorsan fut a távolba,
követel, ismétli az igazát maga mögé,
majd felborul, az agyba messziről hatolva,
nagyot mordul, hisz akaratom az övé.

Kéreti magát ellenem, hogy valóra váltsam,
mert nem kell elmennem, a vágyának vágyát,
büszkén a tömeg elé, a csőcselék elé kiáltsam,
haladok már felé, látogatom halottam ágyát.