Egy nap...

Üres mondatok szállnak el mellettem,
mert élem életem a sötétben
e bujdosó, tehetetlen emeleten
az élet megy el mellettem.

Baljós árnyként magaslik fölém
az idő, ki terhet tett mögém,
egyre csak nyomja elém
a gondok tengerét, kikerülném.

Futnék a lapos árnyak elől,
de az üzenet külvilág felől,
az agyba egyre csak hibásan dől.
Tettet hogy szűrjek ki ebből?

Akaratom, akarattal ütköztetik,
a komor harcmezőn nem védetik.
A határt egyre csak sértik.
Az utak közül mégis melyik?