Diktátoréjszaka

Síri csend van, késő éjszaka
Megbontotta a zongora hangja
Kellemes, lágy dallam hangzik
A parázs előttem szikrázik
Kellemes, halk, örömteli zene
Lelkem nyugalommal van tele

Hirtelen baljós jelek jönnek
Megjelent, szikrája a tűznek
Valami rossz közeleg
A lábam is megremeg
A parázs lassan izzani kezdett
A zongoraszó lassan elfelejtett

A tárgyak kifehérednek mellette
Régi világok tűnnek el mellette
Dühös, zajos, gyors és hirtelen élete
Mindent eltöröl bizonytalan lépte
Felváltotta a nyugodt zongorát
Messziről hallom ütemes zaját

De jön egy másik ismerős
Az ő hangja mindig erős
Katona lélek egyenruhát visel
Ő "csak" a fajokat tünteti el
Hangos himnuszok szólnak,
Amik vörös tüzet szítanak

Kétféle különös zenét elnyomja
Egy keserűen síró árva sikolya
Tömegek emelik szavukat
"Nem tűrjük el magukat"
Pedig nem tehetnek róla
Mindegyik saját kora áldozata.