Diszfória

Mondd börtönöm, szólhatok?
Hangosan mit mondhatok?
Mit nem ejthetek ki számon,
miért kérnek majd számon?
Tudom, mindenért. Azért,
mert ilyen tettet csak az ért,
aki nem különbözik tőle,
kinek szívéből áll ki tőre.

Hallani lehet azokat kint,
kiknek a szürkeség int,
kik a holdat bámulják,
és a lelküket árulják.

Mondd, te börtön! Szólhatok?
Szemembe homokot szórhatok?
Te börtön, te rácsos ablak
a világra, hol mindent adnak
és mindent elvesznek tőlem,
mondd, hogy a tő nem,
honnét fakadok, az nem lök el,
különben a pokolban tűnök fel!

Te börtönöm, te jövőm egy háza,
te vagy az önnön vallásom egyháza!