Depresszív

Szárnyát tépő angyal vágja le a kezét
Fekete fehér rém hajtotta ölembe fejét
Arcomat letépő lehajtott fejű szürke bánat
Mondanám bajom, de hiába tépem a számat

Bántó, sötét világ zárja körbe testemet
Vérző, mély lyuk tárja ki elszáradt szívemet
Láthatná bárki mi van, de senkit sem érdekel
Mennek vakon, mondanám, de mit érnék el

Segíteni ne próbáljon rajtam már senki
Eddig se kellettem, ne most találd ezt ki
Eddig se kellettem, miért pont most kellek
Bánatomon ezzel már nem segítenek

Vonaton haladva előre, ablakból nézve körbe
Látni az elmúló, rohadó világot fordulni fehérbe
Sötét alak széles vigyorral száján hajol fejem fölé
Fehér, semmit mondó maszkot rakok arcom elé

Bánat igazi arcát ne láthassa tovább senki
Lelkéből a jókedv s öröm sikítva szállt ki
Feladta az élet, világában halott az ének
Lehajtott fejű társasága kifordított fénynek