Csak én

Életem eddigi munkájára tekintek,
nem látok mást csak szavakat.
Nem ékesszólóakat, inkább ereket,
miket ki felvág, ki pedig simogat.

Olyan szavak, melyeket mindenki hall,
de nem érez és senki sem vall,
süket kifejezések, néma hamvak,
melyeknek gazdája veszélyesen vak.

Mert ilyen az én művem, süket, és néma,
csak meg-meg szólal, halkan, néha.
Mert vak vagyok a zajtalan birodalomban.
Én üvöltő csend vagyok egymagamban.