Bomba

Két kézzel kapaszkodom önmagamba,
ahogy próbálok nem zuhanni lefelé,
ahol vár egy nagyon koszos atombomba,
ami egyre csak közeledik e gondolat felé.

A semmiben úszva azt sem tudom, hogy merre,
de ez az egész biztosan egyre inkább jön felém,
mert nagyobb és nagyobb, ahogy nézek erre
és látom, miként rajzolja ki részleteit elém.

Az atombomba elől pánikban futnék el,
ha lábam érné a talajt, de nem éri,
csak lóbálom, tolom lefelé, húzom fel,
a testem a menekülést egyre csak kéri.

De az ott jön, és egyszer elér,
egyszer megtalál a hatása,
aztán a pánikom fel ér,
egyenesen a hasába.

Ott szakadok majd,
tépem magam,
ahogy tép ő,
marcangoljuk a testem.