Boldog eső

Kinézve az ablakon sírni látom az eget,
áztatja a füvet s bánatával árasztja a földet.
Hatalmas cseppek alatt a gesztenyefa meghajlik,
az alacsony levelek s a fa is megbukik.

Könnyek terhe nehezedik a felhőre,
mely eleve nehezebb, mint pára teste.
Húzza magával mélybe, a gesztenye tetejére,
hogy hirtelen rántsa le s végleg törje össze.