Bocsánat!

Fáj látni, hogyan
szenvedsz attól,
mit mondtak lassan
súgva fültől távol
füledbe galádul.
Fáj hallani hangod,
mi keserűségbe borul,
de vissza tartod
a könnyeket,
miket más hozott.
Fáj szemedet
látni, mely okozott
könnyek dühét hordja
magával és öli, másik
szemét ki vájja,
hogy lássa, jobban fázik.

Fáj érezni, mit te érzel,
mert nem foghatod két kézzel
a dolgot mire annyira vágysz,
és tőle mást sem látsz.

Fáj a szívem,
fáj a testem,
fáj a lelkem,
mert elvettem
tőled mire vágytál
s tönkre tettem
a napot mit vártál.
Mit tettem?