Az első randi emléke

A találkozás, egy találkozással kezdődött a találkozások között,
ahol fák és szobrok álltak a tengerben úszó mezőkön
és egy emberi akaratot egy isteni elme hálóba kötött,
ahol a fizikai együtthatók táncot jártak a megnevezett erőkön.

Azt mondták a hangokat táplálók, hogy a találkozás itt van;
a találkozások között. A fák és szobrok erdejét hátra hagyva,
a megnevezett és úgynevezett, a létező legszemélyesebb tan,
a kezdetekig visszamenően, a legmélyebb nyomot hagyta.

Bennem azok táncolnak, melyeket számok és jelek írnak,
a testemben és mindenemben abszurd racionalitás mozog,
olyan lény voltam, melyben a kontroll súlya alatt az érzelmek sírtak,
de mostanra a lelkem gátja, mint egy rossz ízület; roszog.

A találkozás egy nem létezővel kezdődött,
bár egyikünk sem hisz benne komolyan,
akaratunk azóta, ezen a téren edződött,
mivel ez ténylegesen amolyan...

olyan, mintha ez az egész a sorsban kötött lenne.