Átlátni a másik oldalra

Nézd meg magad hátulról, ahogy a gondolat figyel téged a messzeségben,
ahol fák ugranak ki a helyükről, mint kipattanó ízületek a tokból.
Tévedésből épített halom uralkodója vagy az eltévelyedett eszességben,
mert magad köré falakat építettél célból, logikából és okból.

Te érzelem, mely mentes az embertől, te ember, ki mentes,
te mentes, ki ember, te, te, kinek szülötte saját magad,
igen, te, az irracionalitást daraboló zsíros kezű hentes;
neked a valós látványtól csak a dühvel teli szemed akad.

Még egy, mi bele lovagol a szakadékba,
még egy, mi csontjait töri a szándéktól,
még, még, még... igen, az okádékba
fullad tested a pattanó fáéktól.

Önfojtás és öklendezés vált téged minden percben,
mert megszülted saját magad zaklatóját a két kezeddel,
mi kártyalapként tart téged egy egyszerű tercben,
hol a király és az ász körbe van véve egy kerettel.

Műalkotások között fekszel laposan,
a sajátjaiddal alszol és kelsz fel,
a gondolatod tart alaposan,
ebben az életben így telsz el.