Apró kör a körediken

Apró kör forog maga körül, hol a nap süt,
vagy fuzionálja atomjait halálra bent,
hol a falra hányt szép szó elhajol, s üt,
vagy ahova az értelem dühösen ment.

Ez a kör nem az a kör, mint a többi;
ő csak úgy kör, mert úgy esik rá a foton.
Nem vág egybe mint egy, két, vagy több bi,
homo vagy hetero, kiknek ára potom.

Ő a kör a körediken, ahogy pörög,
ahogy tartja ezt egy harcos emlék,
minek neve minden bizonnyal görög,
s hova egyszer mindenképp mennék.

Mivel oda, mint agresszivitástól mentes,
azonban dühtől fortyogó igaz látás
ment el, akár csak egy véres késű hentes,
ki mészárol, majd sírokat lát és ás…

oda térnék néma üvöltésként egyedül,
hol e körre a sugárzás ül le, mint a hang,
mert ott a szép szó hatalmas nyájként hegedül,
és túl sokat, túl erősen számít mindebben a rang.

Lehullnék az apró körre, én az értelem,
majd beteríteném magammal, egyben
megtalálnám hol van az érzelem,
hol a csillagok járnak jegyben.