Alvó ember

Zöld éjszakák vad vonaláig
esik az esők tengere ködösen,
míg nem látni a hegyen odáig,
meddig kékben hajtanánk közösen.

Dőlten emelkedik egy tompa vulkán
mezők alatt vörös fűben szállva,
hol cseppek kerekednek ajkán
a tél asszonyának kezébe szállva.