2015.06.01.13.06. Szociológia vizsga előtt egy nappal

Fagyva fúj a nyári szellő e csendes napon,
mert az álló levegőben vörös szagok szállnak,
nehéz illatok, melyek szőrt borzolnak a karon,
mikor megjelennek s némán előttem állnak.

Két lábbal futok, kettővel menekülnék,
de hiába teszem egyik a másik után,
mert tudom, nincs, mit elkerülhetnék,
vezet utam, de nincs hova futnom, talán.

Társaimat érzem, a vágóhíd előtt állva,
szagukba beleborzongok, nem akarom,
futnék, menekülnék, fantomjaim látva,
de mennem kell előre, kinyújtom karom.

Egy kis lépés, egy nyikorgó hanggal köszönt,
mikor a győztesek s elesettek mezejére érkezem,
hol már ezer hős született, ezer bukott között,
ez itt a büntetés helye, ez itt, mert vétkeztem.

Bűnös vagyok, szomjam határtalan,
most fizetnem kell mindezért, gyorsan,
mindenkit megelőzve, remélve sikerem,
imádkozhatok, összeteszem két kezem.