2013.11.12 23:33

Keserű íze van a számnak,
a fény íve lefelé tart ajkamon,
szemeim mindenhol téged látnak,
de boldogságom sehol sem találom.

Kezemet lágy esővel vernek
a szörnyű vágy rabláncai,
mert a napok csak úgy telnek
és kísértenek a párok arcai.

Kínban rettegek gondolataimban,
tőled nem kérek nagy dolgot,
csak ne váljon valóra mit fantáziában
vér keze szeges karóra húzott.

Nem kérhetem csak úgy tőled,
nem tehetem kívánságom eléd,
hogy szárnyalj és álljak előtted
vagy szerelmes lehessek beléd.

Karddal vágod szívem, nem engedlek,
mert dallal édesíted napjaim,
és próbálok jobb lenni míg élek,
de meghalok, ha nem hallanak füleim.