Félek

Egy árny mozdul a sötétben,
tágul a pupilla, dobban a szív,
de tudom, hogy ez csak a fejemben,
most csak a démonom hív.

Neszek, zajok mozognak,
ahol nyugodt álmom tölteném,
de nyílik a szem, erek tágulnak,
önmagam tárul a sötétben elém.

Félek, mindentől csak félek,
de nem beszélek, egy szót sem,
mindentől csak elnézést kérek,
hiába jár máson most az eszem.

Démonaim táncolnak körbe,
én csak vacogok középen,
betonba vagyok öntve,
pedig odébb kéne mennem.

Jégbe fagyasztják a testem,
majd húsomból enni kérnek,
én pedig zárt szemekkel lesem,
csak a démonaimtól, magamtól félek.