Érettségi előtt

Bárd közeleg csupasz nyakam fölött,
de nem nézek fel hozzá, már tudom
a csendes, nyugodt órám utoljára ütött,
e végem gyors hangját süketen hallom.

Nevemet gyémántba égettem volna,
de nem álltam vagy néztem soha felé,
bárcsak az élet előre ne tolna
márványba vésett nevem elé.

Fémek hangos tánca jelzi az időm
és nyílik előttem az ajtó fénye
elfogyott minden cseppnyi erőm,
már nem is tudom mi ennek a tétje.