Szilvia kivigzése

Ez a történet ott kezdődik, ahol más történetek általában befejeződi szoktak, méghozzá nem is kicsit a végén, hanem inkább nagyon, mert ez maga egy hosszú mese arról, hogyan esett meg az életével az, amiben ő már többé nem ő, hanem egy árnya, vagy valamilyen olcsó mása önmagának, ahogy kiüresedett, ahogy a mindennapjait lekorlátozta olyan tevékenységekre, melyek soha sem voltak rá jellemzőek, de olyannyira, hogy nem sajnálta a szavát az ezekkel való nemtetszésének gyakori kifejezésére, vagyis, hogyan lett egy fotósból olyan ember, aki a monoton adminisztratív munkákkal foglalkozik a kreativitása megélésének teljes hiányában, vagyis elmerülve egy olyan óceán fenekén, ahol az ég, melyen addig szárnyalni próbált, ma már egyenesen elérhetetlenül messze került, mind szellemi, mind fizikai értelemben, lelkileg pedig talán még annál is messzebb, mert megismert valamit, majd megismert valakit, de ez a valami és ez a valaki, nem pontosan az, amivel az életét töltenie kellett volna, ha arra lehetősége adódik, hanem inkább egy olyan dolog, mit figyelmen kívül hagyni lett volna szerencsés az esetében, mivel ide mindig felkészülten érkezett emberek kerülnek, hol készen arra, hogy alávessék magukat, hol pedig arra, hogy uralkodjanak valaki vagy valakik felett, ahogy azt épp a kedvük tartja, ő viszont a felkészültség teljes hiányában egy teljesen bizarr helyzetnek köszönhetően belecsöppent abba a világba, ahova a fotózás vitte, majd abba, ahol elhagyta ezt a szenvedélyt és tovább kényszerült állni a pusztára, a sivár és egyhangú, de unalmasnak éppenséggel nem nevezhető világba, amibe az a bizonyos dolog ismerete, és annak a bizonyos személynek a képzelete repítette el őt, egészen a mai napig, mert a mai különlegesnek bizonyult, ahogy egy mozdulattal elővette a fúróját, hogy egy kampót rögzítsen a mennyezetbe, majd egy erős mozdulattal felfelé tolva annak a vasbeton födémnek csináljon nyílást, melybe szigorúan tilos lenne, azonban őt ez már cseppet sem érdekelte, mert elege lett a szabályokból, és azok betartásából, így elhatározta, hogy a szabályokra szabályokkal fog felelni, és a lelógó kampót egyenesen annak a pár évnek a megbosszulására akarja használni, amit attól a személytől folyamatosan kapott, még akkor is, mikor menekülni kezdett, még akkor is, amikor öngyilkossággal fenyegetőzött, sőt még akkor is, mikor azt a szeme láttára próbálta kivitelezni, de azt a személyt az ilyesmi egy kicsit sem hatotta meg, sőt kihívásnak tekintett, majd még inkább azt művelte, amit nem szabadott volna egy emberrel, vagy éppen akkorra már inkább egy emberi ronccsal, a békén hagyás viszont nem opció abban a közegben, ahol ők ketten léteztek, vagy úgy talán ő és ő, mert az ugyan túlzás lenne, hogy ők ketten tették ezt; sokkal inkább az a nő, meg az a férfi, az a roncs, az a kifacsart ember, aki a végére, vagyis mostanra, már embernek nem nevezhető szörnyeteggé érett, ami nem érzékeli a valóságot, csak azt, ami előtte áll, ami előtte lélegzik, és előtte ölt testet a létezésben, ami viszont igazából egyetlen egy objektum a valóban, méghozzá az a bizonyos nő, aki elérte a szavaival korán, majd elérte a tetteivel, aztán a szavai és a tettei már egybefolyva egy hatalmas ördögi körben egyre mélyebbre húzták le és tekerték meg a lelkét, hogy egyre jobban hasonlíthasson egy háztartási gépre, ami főz, most, takarít, kiszolgál, majd ha épp arra van szükség mindenét áldozza fel a másikért, pusztán annak reményében, hogy az nem kap ismét egy jól irányzott pofont jutalmul az igyekezetéért, hogy nem alázzák ismét porba, vagyis alázza porba, mert porba alázta, nem is egyszer, vagy kétszer, inkább háromszor, mely számot tetszőleges „n” változóval megszorozva talán közel kerülhetünk az igazsághoz ezzel kapcsolatban, minden esetre senki sem tudja, talán ők maguk sem, miket szenvedett el a férfi a nőtől, és miket a nő a férfitől, mert ne higgyük, hogy bármelyik kizárólag szent vagy kizárólag démon, ők ugyanis mindkét tiszta fajnál elvetemültebb létforma tagjai, méghozzá emberek; azok a lények, melyek nem restek egymás meggyalázására a szeretet nevében, vagy a szerelemében, így ők ketten sem különbek, pusztán annyiban mások, hogy míg egyikük egy pár tűsarkú csizmában és tetőtől talpig latex borította testtel, szinte meztelenül feszített, addig a másiknak ruha sem mindig jutott, ellenben nagyon színesre vert bőrével egy karneválon felléphetett volna sok esetben, pusztán, mint a meggyötört embert eljátszó felvonulási kellék, mert ő ekkorra kelléknek számított, egy háztartási gépnek, ami nem egyéb, mint a fúrót tartó felfelé nyomó erő, még ebben a pillanatban is, ahogy a második kampót rögzíti fel annak reményében, hogy a párja, vagyis az a bizonyos nő, ma este nem józanul érkezik, hanem leginkább teljesen eszméletét vesztett részegségben tántorog fel a lépcsőn abba a kicsi lyukba, melyet panelnak hívnak, és mely olyan sokszor okozott kellemetlen meglepetéseket mindkettőjüknek, de mégis ezt tudták az otthonuknak nevezni azzal ellentétben, ahova rendszeresen le kellett járnia a férfinek, aki ezért egyrészt dühöt, másrészt örömöt, vagy valamilyen reményvesztettségben a tükörképeként megjelenő dühöt érzett magában, ahogy oda száműzve egy-egy alkalomra elgondolkodhatott a bűnein, amiket néha elkövetett, máskor pedig nem, azt viszont biztosan tudta már, hogy a mai napon azokat az alapos tervmorzsákat, melyeket az együtt töltött idejük alatt sikerült összeeszkábálnia egyetlen nagy és átfogó tervvé, végre akarja hajtani, ezért a kampókra karabinereket akasztva jól visszahajtja azoknak a végét, nehogy kiakadjanak ezek a kis fém rögzítések egy kritikus pillanatban, ami nem lenne szép, hiszen erre várt a férfi már nagyon rég, sőt nem csak erre, hanem annak az édes pillanatnak a zamatára mely hamarosan bekövetkezett, ezért a két pontot elkészítve, melyre a szekrényből kivett láncok végét teszi majd, és oda kényszeríti a nőt, ahol az lenni normális esetben nem akar, lefürdik a lehető leggyorsabban, és átöltözik abba a ruhába, amit annyira szeret látni rajta ez a nő, és vár; vár, mert várnia kell, ahogy várt évekig, amíg szép lassan megfogalmazódott benne ez a terv, és évekig, míg egyáltalán elhatározhatta magát, annak a tudatában, hogy, amit tesz, annak nem lesz szép vége, de annak már most sem szép a formája, hiszen ő az a forma, meg persze ez az elcseszett kapcsolat, melyben léteznek jelenleg is, és ami nemsokára a vég ocsmány formáját ölti, de előtte minden kis gondolaton átfut a férfi, mely szükséges a terv kivitelezéséhez, nehogy egy apró kis hibán csússzon meg, majd bukjon akkorát, mely már végérvényesen eltaszítja őt a valóságtól, melynek most is éppen csak a peremén táncol azzal, hogy cselédnek öltözve egy kést rejteget a közelben, ami persze annyira nem meglepő a tényleges cselédeknél, ha arra gondolunk, hogy akár főzhetnek is, nem csak takaríthatnak, ő azonban olyan férfi cseléd ebben a pillanatban, akinek ez az eszköz teljesen más célt szolgál, méghozzá nem egy étel elkészítését, vagy annak alapanyagául szolgáló hús előkészítését, hanem egy sokkal rosszabb, mondhatni erősen törvénybe ütköző használati módjára gondol éppen, ahogy átfut az agyán az a rengeteg beteg pillanat, az a kifejezetten megalázó és reménytől megfosztó mozzanathalmaz, mely az életének ezen szakaszát jellemezte egészen eddig, de annak tudatában a ma esti befejezésnek úgy ül abban a fotelben, mint egy kiüresedett báb, melyet csak az idegesség tölt meg, megfeszült izmaival pedig ugrásra készen várja a nőt, akit aztán elküld az életéből egyszer s mindenkorra, ahogy azt mondani szokás ezekben a körökben, de természetesen teljesen másra értve, mint a mai terv végkimenetele, mert ezek a szavak egy olyan kifejezést képeznek, melyet inkább a nőhöz hasonló uralkodó típusok ejtenek ki a szájukon, nem pedig ezek a tárgyként kezelt alávetettek, mint a férfi, ezért ez a kifejezés egy billog az ő életén, ami megmutatja, hol az ő helye, ami megmutatja neki, mit kell mondania, mikor megtörténik, vagy mit kell tennie, mikor kimondja, hogy „egyszer s mindenkorra”, aztán lehunyja a szemét, vagy le sem hunyja; minden esetre semmiféle emléket nem kíván tárolni az agya erről, ahogy a nőről magáról sem, így a kulcs fordulásának hangjára valami isteni reflexxel felpattan a magas sarkú topánkára állva a férfi, mert nem szabadott pihenve várnia a nőt, mert azt megkövetelte a munkát mindig, még akkor is, ha azt pusztán látszatként lehetett tenni, így abban a pillanatban a magas sarkak tetejére pattan a pillanat hevében, és odébb lép az ülő alkalmatosságtól, nehogy az a vád érje, hogy ült, mert nem szabadott ülnie, sőt, kifejezetten tilosnak számított ülve várnia, mert ha várt, azt nem tehette kényelemben, így a férfinek bűntudata is volt a fotel miatt, amiből kipattan, és nem csak odébb lép, de nyugodtnak látszó léptekkel az ajtó felé veszi az irányt, hogy köszönthesse kedvesét, aki elvárta tőle azt a bánásmódot, melyben bármikor hazatér, a férfinek az ajtóban kellett állnia, vagy térdre borulnia, és egy illendő köszönés után segítenie a nőről levenni a kinti ruhákat, ezért odasiet az ajtóhoz, majd még pont időben a megfelelő helyre ér, és a feleségnek kijáró köszönéssel üdvözli azt a nőt, aki poklot csinált a környezetéből, majd a feleség betántorog az ajtón, megfordul, hogy az azt bezárja maga után, de csak becsapni sikerül, majd a táskája, melyben a kulcsokat tárolja, a földre zuhan le, amit először nem vesz észre ezért a férjére parancsol, hogy viselkedjen, majd ismét kutatni kezdi szemével a táska helyét, és észreveszi a földön heverve; ez persze nem teszik neki, ahogy az sem, hogy a férfi nem vette fel azt azonnal, annak ellenére, hogy nem érhet hozzá, mégiscsak egy bűnt követett el ezzel, ezért közli, ezért még később megbünteti, majd a kabátja zipzárját széthúzza, a férfi pedig lesegíti azt róla és elrakta a fogasra, amire majd később az „Add ide!” parancsszó után a táska is kerülni fog, azonban abban a pillanatban csak előkerült a kulcscsomó, pár próbálkozás után pedig sikeresen zárult az ajtó, hogy a táskát és a kulcsokat egy elegáns mozdulattal a földre szórja ismét, de immár direkt, majd nevetés közepette megforduljon, mutatva lefelé, amiről a férfi már jól tudta, hogy ez bizony a letérdelés ideje, és a cipőé, amit a fél térdre ereszkedés után a felfelé meredő térdére tett tűsarok és annak a kinti latyaktól való mocskossága jelentett neki, ahogy a harisnyán áthatolt a lé, és lecsorgott egy kevés, úgy fogyott a türelem, mellyel nem rendelkezett addigra, de még bírnia kellett, ezért lehúzza a csizma zipzárját, majd a másikkal megismétlik ezt, hogy a cipőket szépen odébb tehesse a férfi a helyére, a nő pedig betántorogjon abba a fotelba, amin az előbb még a férfi meresztette a hátsó fertályát, ezért meleg, amit a „hogy merészeltél leülni?” kérdés jutalmazott meg, majd ismét egy büntetésről való tájékoztatás követett, a férfi viszont azt eljátszva, hogy ő csak a szokásos módon tervez gondoskodni a nőről, előbb megvárta a pillanatot, mikor a felesége elálmosodik, és már csak egy kis fürdésre vágyik, majd az alkalmat kihasználva, a részeg és álmos nőt a fürdő felé próbálva terelni felállította a fotelból, de ezúttal közel sem a pihenését elősegítő frissítő fürdés várt a nőre, hanem a csuklóira csattanó bilincsek, melyek zavarba ejtően gyorsan a láncok segítségével egy mennyezetről lelógó pózba kényszerítették közel valahol a teljesen feltartott karok és a „T” póz között, amolyan „Y” formában, amire először nem tudott reagálni, majd felháborodva, de a dühét visszafojtva csak közöli, azonnal vegye le, mert ha nem így tesz annak nagyon súlyos következményei lesznek, de a nő ekkor még talán az alkohol miatt, abszolút nem érti meg a helyzetét, ellenben a férfi gyorsan előveszi a felesége mögött elrejtett kést, hogy annak pengéjével először keresztül döfje a nyakat, némaságba burkolva a tettet, majd pár szúrással az elvérzés előtt a hátba mártsa a konyhai eszközt, melyet olyan sokáig élezgetett már, hogy maga sem emlékszik mekkora volt eredetileg ennek a pengének a szélessége vagy hossza, de abban biztos volt, és most megbizonyosodott róla, mennyire megérte az a sok élezés, így könnyedén hatolt át az eszköz az izmokon és kötőszöveteken, egy gyors mozdulattal pedig a vergődést megakadályozva átszúr a gerincvelőn két csigolya között, aztán hagyja az egész folyamatot lezajlani, míg átsétál a másik oldalra, hogy láthassa a nő az utolsó erejével, hogy ki tette meg.

Titokban, majd egy idő után nyíltan is arról álmodozott a férfi, hogy egyszer nagy fotós lehet belőle, aki az egykori hobbijából élhet meg, mert mindenhova meghívják, rengeteget fizetnek neki egyetlen képért, és úgy összességében akkora csillaggá növi ki magát a világ szeme láttára, hogy azt tanítani kell a későbbiekben valamilyen egyetemi kurzuson, ami felé persze közel sem haladt eléggé meredeken felfelé a ranglétrán, de már azzal is megelégedett, ha a napi betevőjének egy részét egy havi fotózásból össze tudta rakni, majd később persze már többet ennél, sokkal többet, mondhatni ez vált a hivatásává is, mikor magazinok és internetes portálok kezdték el megkörnyékezni a férfit olyan kérésekkel, melyekre az nem mondott nemet, sőt olyanokkal is, melyekről neki ugyan nem mondtak semmi különöset, de a vele összeköttetésben álló személynek lerészletezték, hogy adja át az információkat neki, amiket persze sosem kapott meg teljesen, mert a menedzser szerepében tetszelgő barátja egy nagyon laza, ugyanakkor legalább ennyire megbízhatatlan embernek bizonyult a közös munka során, arra viszont tökéletesen megfelelt, hogy összehozzon nem kevés munkát a férfinek, aki fotós próbált lenni, így pedig a sok kapcsolattal rendelkező, nagydumás ember végül is, nem bizonyult annyira rossz választásnak, mint azt elsőre várni lehetett volna ilyen helyzetekben a megbízhatóságából következően, mindig megszerzett egy kis munkát a barátjának, és persze leakasztotta a közvetítői díjat a remek munkáért, amit kiközvetített, így mindenki nyert, bár a férfi inkább akart volna egy kiállítótermeket megtöltő emberré válni, mintsem a legújabb celeb magazin, vagy a bulvár fotósaként tetszelegni hatalmas pénzekért, vagy épp alulértékelve szegénységben tengődve, mivel neki a pénz nem jelentett egyebet, mint az új kütyük beszerzésére használható eszközt, így nem tartotta sokra gyakorlatilag semmijét a fényképész felszerelésén kívül, és egy apró, modern lyukban élt, alig pár darab ruhával, nagyjából öt pohár, három tányér, és a három fajta evőeszközből talán három-három-három, vagy esetleg négy-négy-négy társaságában, meg persze egyéb nonkonformista minimalista módon mindenből a legegyszerűbb, legkevesebb vagyontárggyal, ezért például tévéje sem akadt ott, ahol kellett volna, hogy legyen, mivel észrevehette volna a időben azt a bizonyos új adást, aminek a reklámblokkjai közben beékelték az új társkereső portálok egyikét, és a menedzser ezt észrevéve már a telefonjáért is nyúlt, egy meglehetősen perverz barátjával felvéve a kapcsolatot, és megszerezve egy nagyon egyszerű munkát annak a bizonyos fotózás irányában nagyon elkötelezett barátjának, aki annyira belemerült ebbe a világba, hogy semmit nem érzékelt a külvilágból, csak a beszűrődő fényeket, a gyönyörű formákat, színeket, vagy épp a szeme által elé vetített kép élességét és homályosságát, ahogy az fókuszált valamire, majd egy bandzsításra emlékeztető kis izommunkával teljesen behomályosította a látását, hogy szép lassan visszahozza élesbe, ezzel pedig megvizsgálja, melyik tereptárgy kap először éles formát, ami persze szép és jó próbálkozás a haladás felé, de azzal nem számolt sosem, hogy a fejlődése nagyjából ott fog megállni, ahol a következő üzenetet megkapja a menedzserétől, és elolvassa, hogy, csá, szereztem munkát, egy társkereső portálnak kell pár kép a modelekről, holnap megy az első csaj, készülj fel, merrt a végént még elcsábit ;), ami természetesen nem volt éppen ellenére a férfinek, mert a nőtlenség eléggé kínzó magányba burkolta be őt az évek során, de a sok idő, melyet magában tölthetett legalább abban segítségére volt, hogy fejlessze magát, majd a lehetőségre már meg sem próbált érdemben reagálni, megkérdezni, hogy vajon ez a portál melyik, vagy milyen formában kell a nőt lefotózni, aktot, fél aktot, vagy valami egyebet kellene itt produkálni, csak arról volt szó, hogy jön, aztán majd a képeket elküldve fizetnek, de hogy kik, mennyit, és hogyan, az tisztázatlan maradt, mivel a barátról tudni lehetett, hogy ezeknek a felét sem kérdezte meg, ezért még akkor sem tudott volna felelni, ha az élete múlik rajta, ellenben az legalább biztosan ment neki, amire szükség volt, ez pedig a pénz házhoz hozatala, ami a következő nap nem számok, hanem munka formájában érkezett meg, így nem foglalkozott a férfi ezzel az egész helyzettel, csak egy rövid válasszal reagált, mivel nagyon lefárasztotta magát az előző napon ellőtt néhány természetfotó utómunkáival, és végül is már megszokta mindazt a hanyagságot, amit annyira kellemetlenül meg kellett neki szokni, Egy szóval folytatta a beszélgetést; ok.
Mivel az a bizonyos modern lyuk nem volt különösebben kicsi, sőt inkább amolyan közepes méretűnek mondható hely, ami kifejezetten drága abból adódóan, hogy nem lakásnak, hanem irodának találták ki, és ennek megfelelően is kérik az árát, így az a hely inkább egy nagy műterem, egy apró mellékhelyiséggel, egy semekkora konyhával, meg az eredetileg irodahelyiségnek kialakított apró szobával, melyben mindent tárolhatott volna, de ehelyett egy ágyat tett oda, majd minden este ott hajtotta le a fejét a párnára, hogy aztán másnap felkelve a műterem másik oldalára áthelyezve a testét, leüljön a technika elé, a fotók hosszú sorának szerkesztgetéséhez, levelekre való válaszoláshoz, és természetesen ritkán, de kikapcsolódáshoz használja az idejét, arra várva, hogy betoppanjon a legközelebbi munkájához tartozó modell, vagy a barát, aki állandóan nyaggatja valami lényegtelenséggel, mint a rendszeres mosogatás, a fürdés, és a ruhatárának a bővítése, amik a férfit különösebben nem érdeklik, mivel ő mindig feleslegesnek gondolta azt a rengeteg tevékenységet, amivel a mindennapokban elpazarlásra kerül az idő, és akkor szokás szerint nem tervezett semmi különöset a napjára csak munkát munkával, majd ezt megünneplendő egy kis munkavégzéssel befejezni a napját, még mielőtt azonban az óra elérhette volna a délután első perceit, megszólalt a csengő, aminek a hangjára kikelt a székből, majd meglátta a modellt az ajtó előtt, és beengedte, arra viszont nem számított, hogy nem egyedül érkezik, hanem pár férfi társaságában, akik csak később tűntek fel, mikor a lány épp a kinti fagytól vacogva gyorsan bekéredzkedett, ők pedig az autóból szálltak ki, hogy a kellékeket a csomagtartóból kivegyék, majd ők is a belső térbe kerüljenek, és persze még egy dologgal nem számolt, amit talán nagyon fontos lett volna megemlítenie a barátjának az előző napi üzenetében, az pedig a lány, már egyébként is nagyon gyanús hosszú szőrmekabátjának levétele után fogadta, mert ez a szokásostól olyannyira eltért, ami a sokat látott reklámfotóst is meglepődésre késztette, a kitáguló pupilláit pedig az a látvány okozta melyet a lány képviselt a szoba közepén, amivel azonnal magyarázatot is adott arra a kérdésre, vajon miért vacog annyira a tizenpár fokban egy olyan hatalmas kabát alatt; a nőn egy tűsarkú csizma volt, alóla kilógott a netszharisnya, feljebb hairisnyatartó, egy falatnyi tanga, egy bőr fűző, a melleit pedig semmi sem takarta el, de persze a nő már beleszokott az ilyesfajta bámulásokba, ezért nem foglalkozott ezzel, csak olyan büszkeséggel és arcáról sugárzó megvetéssel fordult a bepakoló férfiak felé, amitől azok egy fegyelmezett hordárcsapattá változtak át, és közben mindegyiknek a csupasz mellekre téved a tekintete, majd a bepakolást követően némán felsorakoztak a fal mellett, mely a bejárattól vezetett be a műterembe Három megtermett férfiről volt szó, akik közül az első egy kigyúrt, izmos, a második egy kövér az utolsó pedig valami átlagos alkatú ember, akiről messziről lehet látni, hogy informatikával foglalkozik, mert olyan tipikus informatikus alkata volt, egészen addig, amíg a nő rájuk nem parancsolt, hogy „Átöltözni!”, majd a fényképész felé fordult, aki eddigre köpni nyelni nem mert, mert a szeme folyton a nő valamelyik testrészét figyelte, de az arcához és főleg a szeméhez szinte nem tévedt el soha, ezért abban a pillanatban, mikor felé fordult ez a szigorú teremtés, megemberelte magát és a nyak alá szándékosan nem nézett, hogy amikor a következő szavak elhangzanak „xy vagyok”, akkor azt egy nőnek kijáró tisztelettel fogadhassa, ne pedig disznó módjára a melleihez beszéljen majd, mikor kimondja a „Horváth Szabolcs” nevet, mivel, ez a nő különösen sok tiszteletet kívánt meg, már abból is láthatóan, hogyan bánt azzal a hárommal a fal mellett, ezért a „Helló, Németh Szilvia!” felkiáltásra és a kéz nyújtásra illemtudóan reagálva bemutatkozott, és elkezdték megvitatni a fotózás további menetét, mivel a férfi közölte, hogy nagyon zavarban érzi magát, mert igazság szerint senki sem közölte vele, mi fog ma történni itt, és szeretné mindenek előtt átbeszélni a dolgokat, legalább annyira, hogy milyen fajta képeket kell elkészítenie a következő órákban, mert igazából még azt sem tudja, mennyit csináljon, és erre mennyi idő áll a rendelkezésére, sőt kifejezetten meglepőnek tartja, amit épp most látott, ilyennel még nem találkozott, és szeretné, ha egy kicsit részletesebben el lenne magyarázva az egész mielőtt nekiállnak, amit a nő kérésének megfelelően meg is tett, méghozzá meglepő részletességgel világosította fel a férfit arról, hogy a fotózáson ők lesznek a résztvevő, mármint ő, meg az a három mocskos lúzer, akiket hozott magával, a fotózásra három óra áll rendelkezésre és összesen öt pózt fognak felvenni, plusz ha marad idő, akkor egy hatodikat is megpróbálnak, amiért plusz pénz jár majd, a fényképek az új BDSM társkereső portál prémium előfizetőinek mennek majd ki, akik meglehetősen perverz alakok, ezért a nyálukat csorgatnák mindenféle félmeztelen nőőre, mutatott magára, és vernék a faszukat bármire, ami kicsit is izgatja az elborult elméjüket, de sok nő is van az érdeklődők között, ezért a mai képek elsősorban a domináknak, és a szolgáiknak készülnek.
A három másik modell a háttérben épp átöltözött, félmeztelenre, majd teljesen meztelenre vetkőzött, az egyetlen ruhadarab, melyet magukra vettek, az a teljes arcukat eltakaró fekete maszk, melyet elég sokáig tartott felvenni, mert a hátulján zipzár helyett fűző volt beépítve ezekbe, meg persze nem kellett sokat várni, amíg az egyik odalépett a nőhöz, a kezében valami fém szerkezettel, majd letérdelt, a fejét lehajtotta, ezt a valamit pedig felemelte, hogy felajánlja valamilyen oknál fogva, a fotós természetesen ezt nem értve kíváncsiságból rákérdezett a számára érthetetlen eszközre, a nő pedig az erényöv szóval letudta a választ, ami miatt a fotós továbbra sem értette az egészet, hiszen az erényöv szóra a szemei előtt egy olyan szerkezet jelenik meg, melyet a középkorban használtak arra, hogy a tinik szüzességét megőrizzék, de ez… ez egyáltalán nem tűnt a szüzesség megőrzésére alkalmas szerkezetnek, sőt elképzelni sem nagyon tudta, vajon hogyan működik majd, hiszen egy kicsi, görbe fémhengerhez hasonló alakkal rendelkezett, az egyik felén zárva, a másikon meg egy karikával megtoldva, amiről csak tippjei voltak, vajon hogyan fog kinézni a gyakorlatban, majd az elkövetkezendő pár percben meg is láthatta a saját szemeivel, ahogy a domina szigorú tekintetével az átlagos alkatú fickót arra utasította, hogy az hozza oda neki a lovaglópálcát, majd ez a férfi is hasonló pózba vágta magát, mint a másik, így a pálca a nő kezébe került, aki nem sajnálta azt teljes erőből használni, és rácsapni a kövérre, amíg a másik szemét lesütve visszahátrált a fal mellé, ezt követően persze egy hang érkezett a megütött férfitől a fájdalmát kifejezendő, majd a nő teret adott felháborodásának; mégis mit képzelsz magadról?, azt hiszed megengedem, hogy ezt viseld, te szardarab?, mit képzelsz magadról?, azonnal menj vissza a helyedre és tedd fel a három centiset a használhatatlan péniszutánzatodra te gyökét!, majd ismét megütötte, amire a fotós csak a szeme sarkából figyelt, mert próbálta a jelenet ellenére összerakni a technikát, nehogy az a kritika érje, hogy csak bámészkodik fotózás helyett, de elég nehéznek bizonyult a koncentráció, mikor meghallotta az „igenis úrnőm” kifejezést a kövér szájából, majd hallotta a fém zörgését, és végül azt a jellegzetes hangot, amit már elég régen hallott, mert ezer éve sem találkozott ezzel a szerkezettel, ezzel a hanggal, amit a lezáruló lakat okoz, majd a kulcs csúszik ki a zárjából, elzárva tartva bármit, amiről mint kiderült nem kevesebb, mint a kövér lába között lógó férfiassága, és hamarosan még az átlagos alkatúra is kerüld, de ő nem olyan kis erényövbe lett bújtatva, mint a társa, hanem egy olyanba, amiben „kényelmesen” elférhetett, feltéve, ha nem izgatta fel magát olyan módon, vagy a másmilyen módon, mert a kigyúrt társuknak már annyira mereven állt, hogy zászlót lehetett volna akasztani rá, és ez persze nem tetszett a nőnek, ezért oda sétált hozzá, a vállaira tette a kezeit, a kigyúrt férfi erre a háta mögé tette a sajátjait, a nő pedig egy határozott mozdulattal beletérdelt a golyóiba, és a megrogyó embert otthagyta szenvedni pár szó kíséretében; ezekkel mindig csak a baj van, elhozom őket a fotózásra, erre képesen lejáratni már megint, a fotóshoz fordult, hogy elnézést kérjen a szolgái illetlen viselkedéséért, majd visszanézett és az ujjával mutatta az izmosabbiknak, hogyan kellene lelankadnia, de nagyon gyorsan, aki erre csak bólogatott némán, a szemeiben fájdalommal, félelemmel és alázattal, mire a nő az átlagosat a hajánál fogva rángatta a vászon elé, majd meglökte, hogy az takarodjon már a helyére, mert nem érnek rá egész nap, még meg kell büntetnie a disznót a pofátlansága miatt, amiben ha így folytatják ők is helyet kapnak majd.
A fotósnak nem volt ellenére ez a bánásmód, sőt kifejezetten izgatónak tartotta azt, ami a szeme láttára zajlott le éppen, meglepődve a nadrágjában zajló folyamatokon, amit próbált zavarában elrejteni a másik négy elől, és szerencsére nem akadt meg a szeme egyiküknek sem ezen a dolgon, mivel egymással foglalkoztak illetve a nő azzal, hogy folyamatosan bocsánatot kérjen ezeknek a gyökereknek a viselkedése miatt, mert ez igazán nem jellemző rájuk, de most a fejükbe vették, hogy lejáratják, ami egy kis fegyelmezéssel megoldható, ezért reméli, nem húzzák nagyon az idejét, a fotós pedig csak megpróbálta ezt az egészet úgy kezelni, mintha semmi sem történt volna, amolyan profi módjára hideg tekintettel, és érzelemmentesen kezelve, de ebben a helyzetben ember legyen a talpán, akinek nem remeg meg a keze, mikor egy férfitársát éppen úgy kezelik, ahogy azt a középkorban mindenféle bűnözőkkel tették valószínűleg, vagy hát a fotós nem tudja az ilyesmit, mert nem az ő dolga a történelem tudása, az viszont biztos, hogy a saját kötelességének, és a saját elvárásainak sem tud teljesen megfelelni, mert a látottak, és hallottak nem engedik el az agyát, felébresztettek benne valami furcsa ösztönt, ami miatt felizgult erre, de azt nem értette, hogy a férfiak kínzása vagy a nő ereje, a szituáció bizarrsága, vagy csak az a tény tette ezt vele, hogy a furcsa perverzió részének érezhette magát a kamera mögött, amire persze egy lapáttal rátett az is, hogy a nő szemeiben valami leírhatatlan tűz égett, és ettől éppen csak nem rázta ki a hideg, meg persze ott van a tény, hogy a fotós nem járt társaságban, mármint munkán kívül, már nagyon régen, sőt az utolsó szexuális élménye még fiatal felnőtt korából származott, amikor alig huszonévesen még akadt barátnője, most pedig a harminchoz meglehetősen közel arra a szomorú tényre ébred minden nap, hogy a barátnője maximum a jobb keze, a szeretője pedig a bal, amiért nem kell hallgatnia sosem a poligám kis megcsalásokról szőtt összeesküvés történeteket a jobbtól, hiszen az csak egy kéz, és a bal sem említi meg a hűtlenségének a problémát, csak csendes elfogadásban élnek a test többi részével, ahogy napról napra egyre rosszabbá válik ez az egész, a fotós pedig a magányában már egyáltalán nem tudta, mikor akadt egy nő, akire azt tudta mondani, hogy ő, na ő, vonzó, nem pedig csak egy jól megszerkesztett fotó alapanyaga, mert belül üres, mint egy tojás héja, miután kifolyatták belőle a fehérjét és a sárgáját, és persze a politikai korrektség elve alapján a tojásokban bizonyára fellelhető feketéjét is, mert ebben a világban így élnek az emberek, a modell megköveteli, hogy igazi nőnek kezeljék, de a lábát úgy teszi szét a menedzsernek, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, és egyedül akkor tartalmaz valamit, amikor a menedzser a magját üríti belé, mert azon a lyukon bizony azonnal távozik a modellből minden, ami belül lehetne, ezért rendszeresen újra kell tölteni, meg be kell tömni valamivel, gondolta a fotós a világáról, de ez a nő nem ilyen volt, ebben a nőben nem kellett megkeresni azt a fehér folyadékot, mert annyi biztosan állítható, hogy ő aztán nem feküdt alá senkinek, maximum mások feküdtek ő alá, ha azt megengedte nekik, de a történetek alapján ezt is nehéz elképzelni, mert ebbe a nőbe csak úgy nem lehetett bejutni, itt meg kellett küzdeni mindenért, ha akarta, akkor bizony nem lehetett kis ember, nem teljesíthetett átlagon alul, de még az átlagos vagy a jó sem bizonyult megfelelőnek, itt kötelező a kiváló teljesítmény, ennél lejjebb nem lehet menni, mert ellenkező esetben ezt a nőt, ezt a Szilviát nem lehet megkapni, nem úgy mint a másik Szilviát, aki minden nap azzal trahtálja a fotóst, hogy szeretné látni, szeretné már ha elmennének moziba, étterembe, beszélni akar vele minden percben, és úgy egyébként lerázhatatlan, ráadásul kifejezetten idegesítő a mindennapokban, mert nem hagyja a fotóst normálisan dolgozni, a jelenlétében mégis megvan az a megnyugtató kis közelség, hogy amikor a fotósnak valami baja van, akkor azt vele megoszthatja, de a szerelemről szó sem lehet, sem a friendzone Szilviával sem ezzel az előtte álló Szilviával, mert utóbbi olyan messze áll tőle, mintha nem ezen a két méteren belül lennének egymástól, hanem legalább két kilométerre, ahogy a félig kopasz, erényövbe zárt fickót, aki előtte térdel és a háta mögé kulcsolja a kezeit, a hajánál fogva tartja meg, és a vadító vörös ajkaival a kamerába tekint, hogy már szinte a technikának is felálljon valamelyik része az apró terpeszben pózoló nőtől, egyik kezében a fenyítő eszközzel, a másikban a fenyítette, a szemeiben pedig azzal a végtelen tűzzel, mely az alárendelt szerepre kicsit is hajlamos embereket, legyenek azok akár heteroszexuális nők, beindítja, ez a nő, egyszerűen lenyűgöző, teljességgel megbabonázó, a kisugárzása pedig utánozhatatlan, pedig ha az utcán teljesen véletlenül találkoztak volna a fotóssal talán úgy elment volna a kettő egymás mellett, hogy sosem beszélnek többé, ez viszont a nő részéről nem számított egyébnek, mint csábításnak, mert meglátta a fotósban a lehetőséget, és a lehető legjobb formáját igyekezett hozni ehhez, nem törődve a szolgái épségével, a megszokottnál szigorúbban bánjon azzal a hárommal, megmutatva az erejét, a hatalmát, azt a valóságát, amiben ő a főszereplő, mindenki más pedig a talpnyalója, és egyetlen királyt fogad el maga mellé, annak viszont olyannak kell lennie, aki méltó hozzá, mint első ránézésre ez a fotós, a maga vékony, de mégis esztétikus alkatával, a szép arcával, a kócos hajával, a belül meglapuló szenvedéllyel, melyet a kamerái felé táplál, és táplálhatna akár a nő iránt is, a szerelem potenciális őrültjével, szóval a fotóssal, aki épp egy kamerán keresztül nézte őt, ahogy félmeztelenül, kissé zavarban a szolgáit pesztrálja, mert a nő látta, látta, ahogy a férfinek áll, ahogy a helyiség be van rendezve, ahogy a hátsó helyiségből kilóg a takaró egy darabja, a pici konyhában áll a mosatlan, de a sarokban olyan technika áll, amiről fogalma sincs, mi lehet, pedig pár fényképésznél járt már élete során, azonban így még senki sem fogadta, ekkora elborult elmével, melynek a tulajáról messziről látszott, hogy fanatikusan próbálja az életében az összes tényezőt távol tartani magától, ami nem fotózás, azt látta maga előtt, amit keresett élete addigi éveiben; az embert, aki feladja az életét azért, hogy egyetlen dolgot végigvihessen, ez pedig nagyon beindította a fantáziáját, és a három lúzer ide-oda toszogatása, és verése közben azon gondolkodott, vajon hogyan bánna vele ez a fotós, ha odaadná magát neki, mert a stílusából ítélve megkapná azt a „leszarom” hozzáállást, amit minden más iránt érez a fotós, ez pedig őt végtelenül felizgatná, de persze nem szexuálisan, hanem a lelkét izgatná fel ezzel, kapna a sivár életébe a szolgákon felül egy ilyen embert, egy méltó embert, aki arra hivatott, hogy őt törje be a nemtörődömségével, és ez a fantázia, mely olyan viharosan kavargott a nő fejében egyáltalán nem alaptalan, mert a fotós tényleg szándékozott a lehető legtöbb dolgot kizárni a fejéből, az életéből, ami pedig nem a fotózás, vagy a vizuális kultúra „álló” feléhez tartozott azt elegánsan csak nem hasznosította az életében, ez perid azóta történik nála, mióta az exével szétment és a fotózásnak kezdett élni, mondhatni ebbe menekült a csalódás után, így mindent elhanyagol, a mai napig a barátja szól rá, hogy ezt, vagy azt meg kellene tennie, vagy épp nem szabadna úgy kinéznie, mint egy hajléktalannak, ha már egyszer művész akar lenni, az elhanyagolt külső nem hátrány, de annak is vannak határai, ezért kvázi ez a megbízhatatlan barát az egyetlen, aki a friendzone Szilvián kívül ellátja jó tanácsokkal, bár utóbbi inkább csak maga mellet tudná, meg persze szeret arról gondoskodni, hogy mindig jusson az ő Szabolcsának mindig jusson egy kis sütemény, egy kis pörkölt, egy kis bármi, ami ehető, de nyilvánvalóvá kellett volna válnia már ebben a nőben, hogy a fotósnak ez unalmas, mert bár két éve beszélgetnek, a fotós soha nem reagált olyan intenzíven rá, még akkor sem, mikor egyszer majdnem összefeküdtek, mint erre a dominára a pillanat hevében, sőt inkább akkor is a megszokott unott arccal nézett maga elé, és azon gondolkodott; vajon hogyan lehetne megszabadulni ettől a kolonctól, hogy végre rendesen dolgozhasson.
A fotók készültek, több beállítással, más-más szögekből, kissé eltérő változataival annak a póznak, amit azok ketten először felvettek, aztán beálltak a következő pózba ahol már szükség volt a kövérre, hogy az elfeküdjön, a lábait szorosan összezárja, az összebilincselt karjait a feje fölé emelje, majd a harmadik szolga a fél alkart elfoglaló bőr bilincsek közepén lévő kis fém alkatrészbe akasztott egy láncot, amit kilógattak a képből, az átlagos férfi még mindig térdelt, de most már egy nyakörvvel a nyakán, amiből egy lánc lógott ki, és amit a domina nagyon feszesen tartott abban a kezében, amiben az előtt még a pálcát fogta, mert az ezen a képen a jobb kezébe került át, ő pedig a szolga hátára taposott a csizmájával és megparancsolta neki, hogy „Nyald!”, mire az kinyitotta a száját, majd megpróbálta a másik erényövbe zárt, röhejesen apró nemiszervét megnyalni, amit persze a feszes lánctól nem tudott megtenni, de láthatóan próbálta teljesíteni a parancsot, és ha teheti biztosan megnyalja, így viszont maradt az erőlködés a hiteles kép érdekében, meg persze a vágyak kielégítésre, hogy a kövér majdnem kapjon valami kellemeset, hogy az átlagos parancsot teljesítsen, a nő pedig megkapja azt a játékot, amit annyira szeret, és minden pillanatát élvezni ennek a dühkitöltésnek, ahogy ezzel a hárommal szórakozhat, a fotósnak pedig már lassan nem maradt az agyában megfelelő mennyiségű vér ennek a brutális perverziónak a láttán, csak megpróbált „leszarom” üzemmódba kapcsolni, hogy ne legyenek akadályozó tényezők, a munkáját pedig el tudja végezni megfelelően, de ebben a szituációban igazán elemében érezhette magát, mert bár sosem gondolta, de ez a fajta bánásmód, vagy annak bármely aspektusa beindította a fantáziáját, és már lényegében ő akart kipróbálni különböző szögeket a megbeszélteken kívül, ráadásul a megbeszélteket sem hanyagolta el, úgy teljesítette azokat, ahogy azt kell, nem kevesebb, mint száz képet lőtt el a második póznál, ami az elsőhöz képest majdnem kétszeres mennyiség, de a domina nem bánta, mert tetszett neki ez, a szolgákkal pedig egyikük sem foglalkozott, mert azok csak istentelenül elhanyagolható porszemeknél is alacsonyabb rendű lények, akik annak is örülhetnek, ha a domina megveri őket, nem érdemelnek jobb bánásmódot, mert mind mocskos, mind perverz, a társadalom legaljánál épp csak egy fokkal jobbak, mert ők legalább beismerik a bűnüket, és áhítoznak a megtorlásért, ellenben az igazán nagy problémát jelentő férfiaknál és nőknél, de ez a nő segít nekik, mert ő jót akar tenni, megnevelni ezeket, jobbá tenni az életüket egy kis szolgálattal, nem törődve semmi mással, hisz ő is próbál olyan fanatikusan egy dolognak élni az életében, akár csak ez a fotós, de Szabolcs felülmúlhatatlan ezen a téren, ezért az eddig nyűgnek gondolt fotózások után a nő végre úgy érezte, most van értelme itt lenni, és emiatt mindent beleadott, úgy taposta azt a nyomorultat, ahogy azt az megérdemelte, nem kímélte egyiket sem, mert ha már itt volt, és végre látott egy embert, akivel el tudta volna képzelni a jövőjét, bizonyítani akart, aminek persze az lett a vége, hogy az átlagos férfi feje teljesen ellilult a fojtogatásban, és szünetet kellett tartani, nehogy a végén megsérüljön a feladat teljesítése közben, ez a férfi viszont nem törődve a megfulladásának a veszélyével, csak próbálkozott tovább, mikor pedig elengedte a nő a láncot, végre közelebb tudott hajolni, majd megnyalta, amitől a nő nagyon dühösség vált, lerúgta a másikról, majd megtaposta párszor, hogy a tűsarok szép nyomokat hagyjon azon a meggyötört testen, nem-hiszem-el, taposott egyet minden szóra, mégis mi olyan nehéz abban, hogy „szünet” ha?, mit nem lehetett érteni?, le-be-tűz-zem-ne-ked?, taposta meg ismét úgy, mint előzőleg, na takarodjál vissza a fal mellé, és gondolkozzál el rajta, hogy milyen büntetést szeretnél holnap magadnak, mert ha én választok neked valamit abból baj lesz, megértetted?, azzal pedig az átlagos férfi egy „Igenis úrnőm!”, „Köszönöm úrnőm!” felkiáltással elhordta magát a fal mellé, hogy vigyázva álljon és előre nézzen mereven, mint a kigyúrt társa, akire ránézett a domina, és öt fekvőtámaszra utasította, amit az egy szó nélkül végre is hajtott, majd visszaállt a helyére, de ez nem volt elég, mert nagyon szívesen büntette volna tovább a mások kettő cselekedeteiért, ha a fotós nem kérdez közben arról, hogy mi lesz most, hogy az egyik modellen vérző saroknyomok vannak, mivel így már nem állhat a kamera elé úgy, ahogy tervezték előzőleg, de a nő megnyugtatta; annak ott már nincs szerepe, a következő háromban a másik kettő kell, majd ránézett, remélem megfelelő büntetést választasz magadnak, mert élvezetet okoztál ennek a disznónak, helyezte rá a lábát a kövér hasára.
A fotós persze nem akart a világért sem beleszólni mindebbe, viszont a belső hangja megszólalt, hogy az addigi nemtörődömsége és a beizgulása egy olyan bűnös dologra, mint mások kínzása, egyáltalán nem jó, hiszen ez embertelen bánásmód, valami, amit azok a férfiak nem érdemelnek meg, közben pedig egy másik hang válaszolva az előzőre annak a háromnak az élvezetére hívta fel a figyelmet, ami szintén aggasztó, de még mindig természetesebb, ha ilyen módon fogja fel az ember, mintha valami elvetemült agresszort látna a nőben, aki a kínzásban leli az örömét, mert ugyan a nő tényleg örömét lelte a kínzásban, de a három férfi úgyszintén örömét lelte a szenvedésben akármilyen groteszk szituációba keveredett a társaság, arról nem is beszélve, hogy a fotósban kavargó hangok, melyek egyszerre élvezték a történteket és vetették meg mélyen, és zsigeri undorral, értetlenséggel, ráadásul haraggal látták el Szabolcsot az eltelt órák alatt, a helyzet nem változott negatívvá benne, inkább csak egy furcsa beletörődést érzett magában, ahogy az egyre extrémebb pozíciókat felvették a fényképek kedvéért, majd valami elképesztően maradandó emléket hagytak maguk után ezekkel, mert ez volt a lényeg igazából; megragadni az emberek figyelmét, olyat adni nekik, amit máshol nem kapnak, ezért eljött az ideje a harmadik képnek, amihez egy vécécsésze kellett, a kigyúrt szolgával, meg persze a nővel, aki erre a képre már más ruhát öltött; maradt a tanga, a harisnya, a harisnyatartó, meg a fűző, de a csizmát egy szintén tűsarkú cipőre cserélte, ezúttal viszont a vádlijára feszülő fekete bőr helyét átvette egy kis elegancia, mert az a cipő topánka stílusú, mindenféle bokát vagy lábszárat fedő rész nélkül, pusztán feketében, ahogy eddig, felfelé haladva a harisnya, majd egy magas derekú fekete ceruzaszoknya vette kezdetét a térd felett közvetlenül, majd hosszú ujjú fehér ing következett természetesen a szoknyába tűrve, ahogy azt kell, mint a kamu lencsés fekete szemüveg és a titkárnő frizura, mellyel megszenvedett egy kicsit, de végül sikeresen összerakta, hogy egy másik kelléket vetessen elő a kövérrel, akinek a karjai még mindig egymáshoz rögzültek a bilincs által, majd megkérdezte a fotóst, hogy probléma lenne-e ha büdöset csinálnának, ugyanis a következő képhez erre lenne szükség, amire persze a fotós rávágta lazán, hogy maximum kiszellőztet, arra viszont semmilyen módon sem készült fel, ami ezek után következett, mert a modell letérdelt, rátámaszkodott a vécécsészére, a domina pedig egy kicsit feltűrte az ingujját, majd bekészített egy lavórt a szolga lábai mellé, felhúzta az áttetsző gumikesztyűt, síkosította egy kicsit, aztán felnyúlt annak a végbelébe amitől a fotós szája tátva maradt, majd ledermedt, mert ilyet még életében nem látott, elképzelni sem tudta, hogy milyen lehet, bár igazából inkább nem mert belegondolni, milyen érzés ha az emberbe belenyúl egy másik, ráadásul nem csak belenyúlt a nő, hanem ki is szedett egy adag székletet, amit a lavórba tett, és visszatette a kezét a másik testébe, majd ránézett a fotósra kérdőn, mivel nem hallotta a gép kattanásait, és nem értette a problémát, ezért megkérdezte „Valami gond van?”, mert az ő szemében nyilván ez nem minősült annak, a fotóséban ellenben igen, mert olyat még életében nem látott, a gyomra pedig erőteljesen gondolt arra, hogy visszaadja a nemrég elfogyasztott ebédet, mivel ez már túlment egy határon, a verés egy dolog, de ez a ganézás egyszerűen nem fért el a normálisság fogalmában a fotós fejében, ez már aberráltság, mindennek, csak jónak nem nevezhető, de annyira emberi, annyira utánozhatatlan, amit mindenképpen rögzítenie kellett, ezért azt követően, hogy az agyába véste a jelenetet, a gépéhez nyúlt, majd folytatta az előzőhöz hasonlóan, és most is több képet készített, az előzőnél többet, annyit, ami miatt kénytelenné vált a memóriakártya kicserélésére, mivel azt hanyagul úgy hagyta bent a gépében, ahogy az előző pár alkalommal maradt, vagyis majdnem teljesen feltöltve, most pedig ez a profikra egyáltalán nem jellemző mozzanat ütött vissza nála, mert úgy gondolta egy rutin munkához teljesen felesleges letörölni azokat a fotókat onnét, hiszen ha valami történik a számítógépével, még mindig van biztonsági mentése ezen a kártyán az utolsó pár munkájából, ezért a kis számítási baki miatt kénytelen volt felnyitni a fényképezőgépet, kivenni a kártyát, majd betenni a helyére egy másikat, míg annak a férfinak egy kar lógott ki a hátsófeléből, persze elnézést kérhetett volna a fotós, de zavarában ez eszébe sem jutott, ami nagyon imponált a dominának, aztán ismét a kamerába tekintett, amiben meglátta Szilvia felé irányuló tekintetét, ahogy várt, és teljesen figyelmen kívül hagyta a kigyúrt férfi esetleges fájdalmait, majd a gép ismét kattant, így a nő visszahajtotta a fejét, hogy azt a feneket bámulja, amivel épp foglalkozik, és azt a borzongatóan kedves, gondoskodó arcot öltse magára, ami csak egy anyuka tudhat magáénak, mikor pelenkázás közben erősen elönti a gyermeke iránt érzett gyönyör, vagy valami ehhez nagyon hasonló, ami pedig a fotósnak imponált végtelenül, mert ez a nő belsőjének meglétét jelentette, semmi egyebet, mint azt az elérhetetlenül távol eső értékhalmazt, melyet, ha egymás fejébe láttak volna abban a pillanatban, egyikük sem ítél elérhetetlennek, sőt, inkább kifejezetten közelinek, mert azok ketten, fejben már ekkor nagyon egy húron pendültek annak ellenére, mekkora csend honolt a műteremben, és a szavak helyét a szar bűze, a mozdulatok, tekintetek, a nagyon apró jelek és a feszengés mindkettejük részéről töltötte ki.
A harmadik kép elkészítése erős gyomrot igényelt, a negyediké viszont ennyiben nem állt meg, arra külön kellene még egy gyomor, amely visszanyeli az ember hányadékát, amikor az kifelé készül egy rossz vagy gyenge pillanatban, ahogy az nagyon hasznosnak bizonyulhatott volna a fotósnak, abban a pillanatban, mikor a lavór tartalmára került a sor és az újpózban a kövérre került az ebédje elfogyasztására, pontosabban, ami természetesen egy hozzá illő disznóknak kitalált étel, az izmos férfi széklete, amivel szépen pózba állva, a kövér térden, felfelé nézve, száját tátva a nő pedig egy darab szart fölé tartva egy utánozhatatlan és megfelelően beteg formát vettek fel, amiben látszott, hogy akár csak az előbbi esetben, itt sem színészkedésről lesz szó, az a férfi bizony meg fogja enni, ha kell, ha arra utasítják, és a mocskos csúszós, erős szagú táplálék lecsúszik majd a torkán, ő pedig élvezni fogja, nem úgy, mint a hányingerrel küszködő fotós, aki már ekkor a határait feszegette ezzel az ocsmánysággal, az agya szinte lángokban égett a felháborodás és az izgalom közepette, a szexuális beindulásnak viszont itt vége szakadt a részéről, egy pillanat alatt elérte a pontot, aminél már feleslegesnek bizonyult a lankadtságra való koncentráció, hiszen az ment magától, ellenben a hányás már nagyon közel került a felszínhez, amit igyekezett minden erejével ott tartani, ahova az való, a gyomorban marasztalás viszont abszolút nem könnyű egy olyan helyzetben, mikor a nő kezéből kiesett a darab, amit addig a fotó kedvéért tartott a disznó fölé, az pedig szemrebbenés nélkül tűrte a nyelvén, szép lassan a torka felé csúszó szardarabot, a fotós öklendezni kezdett, de még mindig csinálta, még mindig lőtte a képeket, majd egy újabb darabot kapott a disznó, ezúttal az egész bekerült a szájába, amit addig a domina fölé tartott, az pedig továbbra sem mozdult meg, csak tűrte a történteket, a fotós pedig erőt véve magán tovább folytatta a munkáját egészen addig, amíg Szilvia az „Edd meg!” parancsot ki nem adta, mert a disznó ekkor a kezével megfogta a szar kilógó végét, betömte a szájába, összezárta, és nyelni kezdett, nyelt egyet, a fotós öklendezett, nyelt még egyet, a fotós jobban öklendezett, majd nyelt harmadszor, a camerától pedig el kellett jönnie, a kövér férfi kinyitotta a szartól bűzlő pofáját, nyelvét öltötte, hogy megmutassa, ő megette, és egy köszönöm úrnőmmel lezárta a falat elfogyasztását, amire a fotós elhányta magát, majd a vécére futott, nem törődve semmivel, sem a munkájával, sem a modellekkel, sem a felszereléssel, csak futott, hogy éppen időben érkezzen meg a vécécsésze fölé, majd az ebédje teljes tartalmát ürítse a lefolyóba, miközben a széklet aromájának a hányadéka szagával keveredett istentelen bűzét élvezhette ki, a lefolyó csatornaszagáról nem is beszélve, a dominában ekkor valami megmozdult, mert ő olyat még nem tapasztalt, hogy valaki, aki őket fotózza, így reagáljon erre a kis etetésre, minden esetre jobbnak látta, ha ráparancsol a disznójára, hogy az fejezze be az ebédet, nyalja tisztára a lavórt, az pedig ment, úgy esett neki a székletnek, mint egy éhező, aki már napok óta nem evett, és talán tényleg nem evett napok óta, mert az ő arcán a legfinomabb ízek élvezete ült ki, a gyors falás ellenére, de a mocskosság ezen szintje semmiség neki, mert disznó, egy mocskos disznó, a „mocskos” szót kétszer aláhúzva, semmi több, olyan ember, aki nem érdemel hozzáférést a mikropéniszéhez, vagy a nemi élvezetekhez, az való neki, hogy mások ürülékét falja jóízűen, amit a domina elvárt tőle, és ő elvárt saját magától, mert teljesíteni akart, jó kis disznóvá szeretett volna érni, olyanná, akire a gazdája büszke lehet, ezért bármit mondtak neki, teljesítette azt, és azt az adag szart maradéktalanul befalta, a lavórt pedig tisztára nyalta, míg a fotós a mellékhelyiségben ürítette ki a gyomortartalmát, majd esett teljes pánikba, a viselkedése miatt, végül az idegességtől és a hányástól remegve kikeveredett a műterembe, ahol látta a nő csalódott, döbbenettől kissé torz arckifejezését, majd lesokkolta a következő pár szó, amit Szilvia két taps után ejtett ki a száján, mert a kesztyű eddigre lekerült, a lavór tisztára lett nyalva, a disznó maszkján és száján még szétkent foltok maradtak, a kellékeket pedig a pakolás van gyökerek hallatán elkezdték rakodni, a nő pedig… a nő csak nem értette a dolgokat, hiszen azért küldték őket ide, mert egy rutinfotózáson kellett részt venniük a perverzebb látogatók kielégítéséhez, erre kaptak egy olyan fotóst, aki elhányja magát egy etetés láttán, ahelyett, hogy a kötelességét teljesítené, ez pedig több a soknál, vagy inkább sokknál, mert még sosem akadt dolga ilyen kívülálló fotóssal, egy olyannal, akinek tényleg fogalma sem lehetett arról, mi fog történni, csak lesokkolták, addig sokkolták, amíg a szervezete fel nem adta a látványtól, pedig egy kis széklet evés nem a világ vége, de annak, aki kintről érkezik, ez már azon túl eshet, így a nő jobbnak látta, ha pakolnak, ha elmennek, vissza sem néznek, mert ez így nem mehet, nem sokkolhatnak le egy kívülállót, egy „normális” embert, egy olyat, akinek még a BDSM-hez köze sem lehetett addig, erre a közepébe csöppent, és talán jobb, ha nem mennek tovább, mert ez épp elég neki, bőven elég neki, a nő nem akart összetörni senkit, aki nem önként kéri azt, hogy játsszon el vele, a kegyetlensége csak munka, nem a mindennapok része, megsajnálta a fotóst, aki ebbe keveredett bele, és nem várta el a folytatást, csak szeretett volna békében távozni abból a félig műterem félig lakás irodából, majd elfelejteni, amit akaratán kívül tett ezzel az emberrel, aki annyira vonzóvá vált abban a két órában, mégis ennek a kapcsolatnak itt kell véget vetni, nem szabad tovább menni, nem hívhatják fel egymást, a fotózást be kell fejezni az utolsó póz nélkül, nemhogy a hatodik nélkül, itt ennek a vége van, semmi esetre sem folytathatják, ez egy hatalmas tévedés, a fotós pedig rendkívül kitartó, hogy idáig eljutott, ő a részéről befejezte, a képeket pedig nem várja egyhamar, a fotós viszont próbálta visszatartani őket; nem kell elmennetek, mindjárt összeszedem magam, és folytathatjuk, csak kell egy pohár víz, meg kinyitom az ablakot, de a szolgák az ő szavára nem hallgattak, nekik csak úrnőjük parancsolt, aki nem akart várni, megköszönte, hogy a fotós eddig bírta a strapát; azért megyünk el, mert annak ott bűnhődnie kell, mutatott rá az átlagos férfire, ne aggódj, mindenkivel előfordul, hogy kicsúszik az ebéd egy ilyen után, tette rá a vállára a kezét, azt a kezet, melyen az előbb még kesztyű feszült, és a disznóját etette vele, köszönjük a mait, a képekkel pedig nem kell sietni, elég ha a következő hónapra végzel velők, mert a prémium felületet még el se kezdték csinálni, szóval ráérsz, a pénzt meg majd utalja a cég, amit persze a fotós egy hatalmas kudarcnak élt meg, főként a vállán kis ideig pihenő finom kéz miatt, ami az előbb még szarban ázott, meg persze azért, mert a tervezett ötből csak négy készült el végül, tényleg nem szükséges elmennetek, befejezzük gyorsan az utolsót, és… vagy büntesd meg itt, még akár segítek is benne, de a menedzserem kicsinál, ha nem csináljuk végig ezt, ami persze hazugság volt, mert az a barát az aggódás legkisebb jelét sem mutatta soha, sőt, ő lenne az első egy ilyennél, aki azt mondja neki, „Hagyd a picsába, munka van bőven…”, a domina viszont döntött, és ha ő dönt, az el van döntve, nem hátrál ki belőle, soha egy pillanatra sem, így a szolgák összepakolták, ő pedig az utolsó kis reményt meglátva ebben a menedzsertől való kis félelemben, vagy annak hazugságában, úgy távozott a bundáját felvéve, ahogy azt kellett, méltóságteljesen, kedvesen.
Az autóba ülve a jobb első ülésen foglalt helyet, majd az övet bekötve szólt a bal első ülésben helyet foglaló izmos férfinek, hogy vigye őt haza, amiről bár a három közül egyik sem tudta, vajon mit jelenthet, mivel csak annyi tudtak, hogy ez egy bizonyos buszmegállót jelentett, ahol néha várta valaki, máskor a buszra várva hagyták ott, mikor talán nem várt, de úgy tett, amíg azok ki nem értek a látótérből, így a nő titokban tartotta az otthonának a helyzetét, az a három pedig sosem kérdezett rá, merre lehet az igazi otthona, mert az soha nem derülhetett ki a számukra biztonsági okokból, mivel a szolgák néha túlbuzgók, amit Kiss Zsolt jelképezett leginkább, aki abban a szituációban az átlagos férfi szerepét töltötte be, farkán az erényövvel, azon gondolkodva, vajon milyen büntetést kérjen az úrnője vágyainak kielégítésére, így megszólalt; Úrnő, szeretném öntől megkérdezni, ha nem probléma, hogy a szolgálataimért fizethetek-e önnek többet a szokásos összegnél, amire a nő csak annyit válaszolt, hogy a havi tízezer áll továbbra is, nem fizethetsz többet, de a szolga nem értette meg, Úrnőm, kérem… kevésnek találom ezt az összeget, szeretnék tizenötöt fizetni önnek, egy határozott nem érkezett elölről, Úrnőm, alázattal kérem, gondolja át még egyszer…, pofádat befogod szolga, kiabált rá, majd meglengette a kulcsot előtte, ezt megtartom egy kis időd, hogy legyen időd átgondolni, amit kell, mert ma már kurvára elegem van abból, amit csinálsz… nagyon remélem, hogy ha hazaérsz felteszel a netre egy bocsánatkérő videót, mert ez így tűrhetetlen, igenis Úrnőm, elnézést kérek Úrnőm, érkezett a válasz a szolgától, majd az csendben maradt a továbbiakban, ellenben a nővel, aki a másik kulcsot is felmutatta, de ekkor már nem fordult el, hogy hátrafelé tekintsen akár csak egy kicsit, inkább előre nézett, hogy a teljesen érdektelen utat bámulja, miközben kijelenti, te sem kapod vissza, köszönd meg a melletted ülő gyökérnek, azzal a lendülettel pedig a kövér konstatálta magában, az a szoros kalitka bizony rajta marad egy ideig, mert a másik egy idióta, és nem tudja hol a határ, ezért, mikor kitették imádott úrnőjüket, az izmos férfi tovább vezetett az autóban pedig megszólalt egy mély hang; azért gondolhatnál ránk is, tudom, hogy legalább annyira tiszteled az Úrnőnket, ahogy mi, de így csak magad alatt vágod a fát, az pedig szinte pánikolva, nagy gesztikuláció közepette reagált az izmosnak; mit tehettem volna?, mégis mit?, nem éri be azzal, ha megverhet, az kevés lesz ezek után, én csak…, te csak elbasztad, szólt a kövér, de mit fogok most csinálni?, az asszony kicsinál, ha meglátja az erényövet, három centi, válaszolt a kövér, de neked nincs senkid, mi meg most akarunk gyereket csinálni… köszi, igazán rendes tőled, hogy gondolsz másokra, tudod milyen szűk ez?, majd egyszer rád rakatom, akkor megtanulod, az autóban pedig újra csend lett, Zsolt a fejét fogta a másik kettő pedig némán nézett ki az ablakon, amíg a kövér szájából kiáramló ótvar bűz beterítette az apró légteret, majd megálltak, kiszállt a kövér, újból elhajtottak, kiszállt az átlagos, az izmos pedig elhajtott ki tudja hová, az átlagos az utcán sétált tovább, mert nem akart a bárátnője szeme elé kerülni, nem akarta közölni vele a történteket, pláne nem a férfiasságán pihenő fémről nem szeretett volna neki beszélni, de persze a végzete elkerülhetetlen, és be kellett látnia, mindenképpen kiderül, így a lakása irányába fordult, majd felkészült a rá váró nehézségekre, mert eddigre már a barátnője hazaért a munkából, és őt várta, hogy a szíve választottjával ágyba bújhasson miután a domina felizgatta a férfit, amire persze nem kerülhetett sor, mert a férfi ment, benyomta a zárba a kulcsot, kinyitotta a lenti ajtót, felment a lépcsőházban az első emeletre, majd a lakáskulcsát kissé remegő kézzel a helyére tette, elfordította, benyitott, maga mögött becsukta, aztán a cipőjétől és a kabátjától szabadulva a konyha felé vette az irányt, hátha ott találja a barátnőjét, aki viszont a szobában volt, ráadásul lengén öltözve, fél pucéran, csillogó szemekkel, azt várva, hogy a kanos pasija átkúrja az ágyon, egyenesen a padlószőnyegig, akkor pedig meglátta a bánatos arcot, majd lefagyott a mosoly az arcáról, eltűnt minden izgalma, és a legrosszabbra gondolva odasietett a pasijához, kapkodva kigombolta annak sliccét, lehúzta a zipzárt, szinte lerántotta a nadrágot, majd az alsónadrágot is lehúzta és egy kurva életbe felkiáltással, könnyekbe lábadó szemekkel vetette magát egy pillanat alatt az ágyra, sajnálom… most meddig lesz rajtad?, kérdezte tőle a nő, ő pedig csak rázta a fejét, fogalmam sincs, erre a nő feldühödve magához vette a telefont, amit sietve kikapott a kezéből a férfi, mit csinálsz?, normális vagy?, még egy bocsánatkérő videót is fel kell tennem, meg egy büntetést kigondolnom magamnak, ha most felhívod, ki fog akadni, a nőt viszont jobban érdekelte a pasija és a farkához köthető probléma, ezért kifakadt; de hát tudta, hogy gyereket akarunk, miért tette rád?, miért?, a kurva életbe már, sose jön össze ez a geci gyerek…, minek jársz ahhoz a kurvához?, Szilvi így meg úgy, meg „domina kell nekem, hogy felizguljak”, most mi lesz Zsolti?, hogy csinálunk így gyereket?, add ide azt a kurva telefont, mert írok annak a libának olyat, hogy azt megemlegeti, na, add ide, add már ide, de a férfi nem adta oda, ehelyett elment a kameráért, a telefont pedig a keze ügyében tartotta, hogy a helyzetük ne legyen ennél rosszabb, a pénzt még mindig utalod neki?, kérdezett rá ismét, ahogy ezelőtt már olyan sokszor, igen, jött a válasz, az nem oldja meg, ha többet utalsz?, nem, elutasított, sőt, ezért nem enged ki most egy darabig, közölte, gecis picsába már, hogy ez a kurva ránőtt a fejedre, szedd már össze magad!, erre a mondatra pedig felkapta a fejét, és egy csúnya pillantás kíséretében komoly arccal rászólt; fejezd be!, a nő pedig megijedt, és befejezte, mert tudta, ha nem teszi, akár pofon is lehet a vége, ugyanis a domina az szent, a domina annál is szentebb, mint a szerelmük, ahhoz és a hozzá fűződő kapcsolatához nem érhet hozzá a barátnő, mert ez sokkal mélyebb, mint holmi szerelem, ezt pedig a nőnek is meg kellett értenie, még akkor is, ha erőszak kellett hozzá.
A gondolatok gyötörték, a szagok pedig szépen belepte mindenét annak ellenére, hogy az ablakot kinyitotta, ezeket nem lehetett csak úgy kiűzni, ezek tapadtak, ragadtak, ezek erősen kapaszkodtak a bútorokba, a ruhákba, az ember hajába, bár tény; annyira nem erősek, mint az undor, ami elfogja az embert az érzésüktől, attól, ami megcsapta a barátot, mikor a fotózás tervezett végpontjához nagyon közel betoppant, azzal a feltett szándékkal, hogy ő is beköszön, meg persze ránéz arra, ami készült, mert igazából a hanyagságát leszámítva jó embernek számított, szerette megnézni a fotós munkáját mielőtt az elküldi a kész képeket, vagy épp betoppanni a fotózás közben, hogy beleszóljon a készülő képek milyenségébe, esetleg újabb pózokat és beállításokat adjon hozzá, hogy lényegében képviselje egy kicsit a munkaadó gondolatait, amiket persze nem tudott más rajta kívül, mert a felét sem közölte sok esetben a megbízatás részleteinek, ahogy ezzel az alkalommal történt, úgy már számtalanszor történt, viszont most más helyzetbe keveredett a két férfi, és a fotóst meglepő undorítóságok, felháborító embertelenségek, ezek az extrém perverziók, és maga a szag akkora falat alkottak az átlagos, és e világ között, amit nem lehetett csak úgy megmászni, ezt a szagot, ezt nem, ezért a barát betoppanásakor egy nagy adag bűz csapta orron, aminek hangot adott; ember, mi a fasz ez?, szellőztess már ki!, majd Szablolcs a szokásától eltérően nem egy pókerarcot mutatott, hanem valami egészen emberit, egy olyat, ahol látszódtak érzelmek, ahol érzések, de leginkább düh formálódott meg, nyitva az ablak, mutatott oda, ez mind azért van, mert nem szóltál arról, hogy mit kell csinálni, elhánytam magam, és ez a te hibád, a barát meglepődött, mit csináltál?, nézett rá kérdőn, elhánytam magam, mert ez egy domina volt, meg három férfi, akikkel elég durván bánt, az egyiknek például tövig felnyúlt, kiszedte belőle a szart és megetette a másikkal, a barát feje eltorzult, elképzelte a székletevést, majd neki is feltámadt a fejében a hányinger érzése, bár még a gyomra nem reagált erre, meg egyébként, elrohantak emiatt, nem tudtam befejezni az utolsó képet, de még az etetős jelenetnél sem értem a végére, huppant le a gurulós székbe, hogy elkezdje megmutatni a műveit, a kártya már a megfelelő foglalatban volt, a mappát megnyitotta, és a szeme elé tárult az a sok perverzség, amit sikeresen megörökített, így meg tudta mutatni, mik készültek el, egyébként nagyon érdekes munka volt, még sose csináltam ilyet, jegyezte meg, miközben az első, még meglehetősen visszafogott jelenetről készültet mutatta meg nagyban a másiknak, hmm… nem semmi a csaj, tette hozzá a barát, formás mellek, finom vonalak, meg ez a testhezálló ruha… a helyedben még ülve is állnék, hajolt közelebb, bejön a csaj, mondta, mire a második beállás következett, a nyalásra kényszerítéssel, ahogy megtaposta az átlagos férfit, a barát pedig ismét reagált; valaki engem is megtaposhatna így, majd rátértek a harmadikra, míg a fotós végig szótlan maradt, ohh… bazdmeg… már értem, miért van ilyen büdös, mit csinál ez?, ahh… ne… egyből elment a kedvem tőle, na jó, ez undorító, ettől én is elhánynám magam, majd kicsit felnevetett, amolyan kuncogást hallatott a fotós, reagálva az előbbire, de ez még nem is olyan durva, ezt nézd meg, mutatta be a negyedik sorozatot, ahogy a férfi lassan benyeli azt a darabot, a barát pedig csak nézett undortól torz arcával, majd ennyit fűzött hozzá „2 girls 1 cup”, aztán témát váltott, mert épp egy másik probléma miatt kellett idejönnie, nem az hajtotta, hogy a fotózásba beleszóljon, vagy ezeket lássa, hanem a probléma, ami előtt álltak mind a ketten, mivel a nőt felhívta a munkáltatója, hogy megkérdezze, minden rendben megye-e, ugyanis a közelben járt, szeretett volna beugrani, meglesni a folyamatokat, a nő viszont azt válaszolta, persze, minden rendben, de nem tudtuk megcsinálni az összes képet, el kellett jönnünk a negyedik után, mert... miért?, vágott közbe a főnöke, mert... a fotós elhányta magát, a telefonban egy időre csend lett, majd a másik végéről megszólalt a főnöke; nem értem, miért jöttetek el?, beteg az ipse, vagy mi?, nem ám összeszedtetek valami vírust... neem, dehogy is, vágott közbe a nő, a negyedik póz miatt hányt be, a főnök erre dühös lett egy kicsit, nem arról volt szó, hogy ez egy profi?, mi az, hogy behányt egy etetéstől?, mi a..., na jó, beszélek a menedzserével, ez... na csá, majd meg se várta a nő elköszönését, csak lecsapta a telefont, ami után közvetlenül a menedzsert hívta, és elpanaszolta neki a hallottakat, amire ő hirtelen reagálni sem tudott, csak annyit mondott, épp a műterembe tartok, megkérdezem tőle, aztán beszélünk..., ami persze közel sem kielégítő válasz, viszont talán a legjobb megoldás, ezért jött, hogy beszéljenek, Szabolcs pedig szépen önként elmondta a problémáját, amire a barát csak komolyabbra fordította a szót; te Szabi, felhívom a portál tulaját, lebeszélem a következő alkalmat, addig szedd össze magad légy szíves, mert nem fognak minket kifizetni, ha a következőnél is ezt csinálod, mire a fotós csak bólintott, szal nézz valami pisi-kaki-hányás pornót, vagy mittomén, de ne okádj be ilyenektől, közben tárcsázta a megrendelőt, sőt, ha gondolod, van egy nagyon perverz ismerősöm, megbeszélhetem vele, hogy mutasson neked durvaságokat, aztán a választ meg sem várva, már hívta is a megrendelőt, lebeszélve a következő alkalmat, azzal nem törődve, sem ő, sem a vonal másik végén lévő férfi, hogy sem a fotós, sem a modell nem akarta megismételni ezt a találkozást, de nem volt választásuk, mert a két üzlettel foglalkozó fél, egy héttel későbbre már meg is beszélte a folytatást, sőt kompenzációként kénytelenné váltak az elmaradt egy helyett többet, konkrétan újabb ötöt készíteni, majd a menedzser elköszönt, letette a telefont az asztalra, és elmesélte, mit kell tennie Szabolcsnak a következő időszakban, mivel a megrendelő egy érdekes ötlettel állt el, méghozzá azzal, hogy a munka folytatásaként a női modell, és a fotós látogassanak el a PixyPartyra együtt, amiről perszer a fotósnak semmi fogalma sem volt, mi ez a pixyparty?, a barát pedig a vállát vonta, keress rá!, a fotós elfordult a monitor felé, majd az egérhez nyúlt, hogy új fület nyisson, majd beírja ezt a kifejezést „pixy party”, azért igazán megkérdezhetted volna, szúrta oda a másiknak, és miért kell nekem odamennem?, főleg a modellel?, nézegette az eseményt, így közelebb kerülhettek egymáshoz, még a végén lesz csajod, nevettette el magát, nagyon vicces, aztán a telefont felkapta, én viszont megyek, nem akarom hogy beszívja ezt a szagot a hajam, majd írok később, addig cső, ezzel elviharzott olyan gyorsasággal, ahogy azt általában teszi, a fotóst pedig otthagyta a problémákkal, az undorítónak látott képek szerkesztésével, a tudattal egy elrontott munkáról, és az eseménnyel, amiről azt sem tudta, hogyan deríthetné ki, miről van szó, mert a kereső kifejezéseket hiába írta be, hiába cserélgette azokat magyarra, angolra, bármilyen nyelvre, és a kifejezések BDSM, domina, szolga, slave, cserélése sem vitte előrébb, ehelyett állandóan a tündér bulikba ütközött, amik messze túl kislányos világa teljesen biztossá tette őt abban, hogy nem erről van szó, a BDSM party kifejezésre már annál inkább megfelelő találatok érkeztek, de ahogy az elvárható egy zárkózott társadalomban, egy ilyen eseményről semmilyen adatot sem lehetett találni a neten, ami éppenséggel ismét a kevés információ hibája, mert a megfelelő szavak használatával elérhető az esemény, amiket azonban ő akkor nem ismert, pusztán azt tudta, mennyire nem akar ezzel a nyűggel foglalkozni, mennyire utál emberek közé menni, és mennyi dolga lenne ehelyett, nem beszélve arról a felesleges részletről, hogy a női modellt pesztrálja ezen az eseményen, vagy épp fordítva, mert neki sem kell idegenvezető, az felesleges, hiszen man két szeme, két füle, ha pedig kérdezne, akkor megtalálja a megfelelő embereket, bár kérdésekben nem gondolkodott, számára magától értetődő minden dolog, amit lát, mert ő így lát, ilyen tisztán, ilyen sallangoktól mentesen, úgy, ahogy azt más nem teszi, mert nem tudja tenni, mert nem fotózik, mert nem látja, ha a csempére néz a vécében, akkor abban tükröződik a világ és be lehet állni egy olyan pózba, hogy az a világ ne egyszer, hanem háromszor legyen tükrözve, ami bizarr, ami négydimenziós, de megtörténik, az a sarok nem csak a két oldali csempén tükröz vissza, hanem még azok mögött is, mintha az egész nem a valóság lenne, de ezt sokan nem látják, mert nem akarják a valóságot, csak a maguk buborékját, azt, ahol kényelmes élni, a fotós persze szerette a kényelmet, nem akart a kényelmetlenséggel foglalkozni, akárcsak bárki más, de a látás, az más volt, számára ez a minden, ezt tartotta a világ lényegének, mert látni kell, ahogy a partin, ahogy bárhol máshol, ő meglátja a lényeget, mert mindig meglátta a lényeget véleménye szerint, ezért nem az agya adta fel először a fotózást, hanem a gyomra, viszont itt nem kérdés az akarat, ha menni kell, akkor megy, mert ő ilyen ember, amit kell, azt megteszi, ha a fotózás a lényeg, ezért a barátja üzenetére várt a továbbiakban, mert el akarta érni egy dologgal kapcsolatban, és úgy gondolta, addig úgysem kap választ amíg az haza nem ért, ha meg hazaért úgyis ír, ezért nem gépelte le a kérdést, hanem megvárta, amíg a másik veszi fel vele a kapcsolatot először, hogy elkérhesse utána a nő elérhetőségeit, mert úgy egyszerűbbnek látta a helyzetet, ha egy olyantól hall az egész eseményről, aki már járt ott, vagy feltehetően járt ott, de akárhogy is, az a nő biztosan többet tud mondani, mint a barátja, vagy az internet, ahol ezt a bulit úgy kell kezelni, mint a nemzetbiztonsági ügyeket, és eldugni valami deepweben elérhető oldalra, ahol soha sem lehet megtalálni a megfelelő szavak nélkül, mert itt az is keresztet vet, aki nem érti mit tesz, és az is a kereszténységről papol, aki soha nem járt templomban, bár a templomba járók sem különbek, mert ott is akad bőven, aki csak a rajongását éli ki a hite átélése helyett, vagy kötelességből cselekszik, mindenesetre a helyen, ahol a társadalom képmutatása az eget veri, az ilyen eseményeknek nem csak helye nincs, de keresnivalója sem, a kultúra az nem fogad be ilyet, itt nem, itt a barbársággal, a kegyetlenséggel, az erőszakkal azonosítják, itt azt beszélik a BDSM-ről, hogy az dögöljön meg, aki csinálja, és rohadjanak a csontjai a pokolban az örökkévalóságig, gondolta a fotós a saját népének, ebben az országban élő részéről, ami talán helyes, talán helytelen, de benne mindig nagy indulatokat keltett, mikor a világ megismerésének útjában állt egy sztereotípia.
Itt vagyok, te merre jársz?, tette fel a kérdést, válasz hiányában pedig kicsit türelmetlenkedett, majd hamarosan abbahagyta, mert meglátta azt a bizonyos személyt, egy olyan embert, aki a szívének kedves volt, akit szeretett, aki viszont nem szerette, Szabolcsnak a Szilviával való kapcsolata egy kissé beteges, mert a férfi nem szeret, a nő nagyon is, és úgy kapaszkodnak egymásba, mint egy fa és a levele ősszel, ahol a levél a zuhanástól félve próbál az ágon maradni, ahogy Szilvia menekül a depressziója elől a szerelembe, ahogy azt már olyan sokszor megtette, viszont ezúttal a viszonzás annyira kismértékű, ami miatt küzdeni vágyik, nem pedig beletörődni a szeretetbe, és hátradőlni a kapcsolatában, ahol újra belephetik a fekete hullámok, itt harcolni akart a szerelemért, tenni akart a megvalósulásért, nem pedig megpihenni, ahogy olyan sokszor megtette előzőleg, ezért sem hagyta békén Szabolcsot, nyúzta, nyaggatta, addig beszélte tele a fejét ennek a férfinek, amíg az nagy nehezen belement a kis játékokba, hagyta megtörténni a karácsonyi ajándékozást, a szülinapi tortákat, az átcsempészett süteményeket, a kedves üzeneteket, a nő pedig egyre beljebb tette a lábát abba a házba, ahol a férfi lelke lakott, Szilvia szándéka a beköltözés, magáénak akarta tudni a férfit, és azt kívánta, ő is szeresse ennyire, ő azonban egy pillanatig sem gondolt erre, a nőt koloncnak tartotta, egy elviselendő problémának az életében, aki néha megkínálja valami finommal, aki néha úgy dönt, átjön, vagy kirángatja a városba, ahogy tette azt ezúttal is, így pedig egy étteremnél találta magát, ahogy a várakozó nő felé közelített, és fejben már fogalmazta a késésének okait, a nő azonban nem akart erről hallani, csak megemlítette a „szia” után, hogy az Eszti már megint azzal volt elfoglalva, ami a másik dolga, már megint velem, meg veled, bele akart okoskodni, ahogy mindig, mert ő jobban tudja, mindig mindent jobban tud, mert neki akkora nagy élettapasztalata van; mekkora is?, semekkora, abból áll a napja, hogy munka után hazamegy, leül a tévé elé, vagy házimunkázik, de szerintem a pasija még csak meg se dugja, mondjuk, mit várunk egy olyantól, aki egész nap csak játszik, most komolyan, hogy lehet egész nap csak játszani, meg hogy lehet ezt eltűrni, ha ilyen pasim lenne, már rég kiköttettem volna az internetet, hogy ne tudjon ilyenekkel foglalkozni helyettem, meg aztán, ez az egész okoskodás, amit leművel…, múltkor megjegyezte, hogy te, figyiii!?, amikor a Szabival vagy, akkor szoktatok nevetni?, mesél vicceket?, vagy csinál vicces dolgokat?, van humora?, nehogy aztán valami besavanyodott öregember mellett legyél a végén, most komolyan, mi köze ehhez?, meg mi köze ahhoz, ahogy takarítok?, legutóbb kioktatott, hogy a vécét nem elég hetente tisztítani, mert a perem alatt bent maradnak a bacik, de hadd tudjam már én jobban, mennyit használjuk azt a vécét, az ő hájas segge biztosan sokat van rajta, de nálunk ez nem így van, meg csak én használom a vécét, mert nem lakunk együtt, figyelsz amúgy?, persze, érkezett a válasz, szal ja, elegem van az Esztiből, állandóan jártatja a száját, mint valami figyelemhiányos, akinek az a legnagyobb baja, mikor ki mit csinál, pont, ahogy a főnököm, akik akkora tapló tud néha lenni, ami már félelmetes, tudod, van az a nadrágom, amin hátul van a zipzár, a férfi bólintott, na amikor meglátta, képes volt megjegyezni jó hangosan, hogy nem vettem-e fel fordítva, mert a zipzár hátul volt, én meg ott égtem mindenki előtt, hogy egy nadrágot sem tudok rendesen felvenni, azt hittem elsüllyedek szégyenemben, annyira kínos ez az egész, na látod, ezért mondom, hogy jó lenne már felmondani, mert egyszerűen megalázó az a hely, a kolléganőm mindenbe beledumál, a főnököm agyatlan, érted?, ez olyan fojtogató dolog, úgy érzem, ott halok meg minden nap, az a hely a pokol, ez a hely a pokol, miért élünk egyáltalán Szabi?, de komolyan, mire jó ez?, nem értem, egyáltalán nem értem, miért kell, néha olyan jó lenne otthagyni az egészet és új életet kezdeni valahol távol, egy olyan helyen, ahol egyedül lehetek, meg persze veled, mert te vagy az egyetlen ember, akivel jól kijövök, amúgy megkóstolhatom?, Szabolcs felnézett a sült kacsa evéséből, majd visszavitte a tekintetét, Szilvia pedig lopott egy falatot, ja, gáz ez az egész, azt hittem itt majd jobb lesz, de ez a hely is felejtős, igen, tudom, ne mondj semmit, tudom, hogy alig vagyok itt egy éve, de úgy érzem már nagyon sok ez, egyszerűen szétvet az egész feszültség, naponta sírhatnékom van, állandóan csak kötekednek, panaszkodnak, meg mindig baja van valamelyiknek, mert úgy érzik, körülöttük forog a világ, pedig nem körülöttük forog a világ, csak úgy… úúúgy otthagynám őket, aztán megtudnák, milyen amikor szarban vannak hagyva, mert én dolgozom ott a legtöbbet, a többiek meg inkább csak segget nyalni vannak ott, amúgy jó ez a fagyi, a tiéd milyen?, csak a szokásos, semmi extra nincs benne, válaszolta az ízekhez nem értő fotós, na, de nem akarok mindent a nyakadba zúdítani, de megint annyira rossz kedvem lett ezektől, hogy muszáj volt elmondanom, nem tudtam már magamban tartani, csak jött, bocsi, de mesélj, veled minden rendben?, jól megy a munka?, említetted, hogy valami furcsa munkád is volt mostanában, azzal mi van?, sikerült végül befejezni, mert azt mondtad, hogy félbehagytátok, nem?, de, válaszolt egy szóval, de mi volt az, mert nem értem, hogy került oda egy ilyen, egy tudod, az a fajta nő, hajolt közelebb, Szabolcs csak vállát vonta, széttárta a karjait, most éppen ez volt, biztos, Geri valamelyik ismerőséjé a cég, mert még valami partyra is el kell mennem a modellel, erre a nő szája kissé tátva maradt, te, ez a Geri nekem nem tudna valami jót szerezni?, tudod, valami olyat, ahol engem is megívnak egy partyra, mosolyodott el, Szabolcs pedig nem válaszolt, csak kérte a számlát, mert már így is túl sokat töltött el az emberek között, ráadásul vele, mert ha Geri lett volna, még elmegy ez a kis idő, így viszont az evéssel sietni kellett, minél előbb túlesni a szokásos témák átfutásán, aztán nem foglalkozni ezekkel egy ideig, ezért elővette a pénztárcáját, majd Szilvia ránézett és folytatta, ma én fizetek, mert csak panaszkodtam, vedd úgy, hogy ez a hallgatási díjad, mosolyodott el, de örülök, hogy meghallgattál, annyira jól esett már kiadni ezeket magamból, örülök, hogy vagy nekem, mosolyodott el szerelmesen, de ez Szabolcsot nagyjából annyira érdekelte, mint a szeme előtt lezajló kocsma előtti összeszólalkozás, ami a távolban bontakozott ki, és csak a két férfi mozgásából lehetett arra következtetni, mi történt, mivel a hangjuk elveszett az étterem zsivajában, arról nem is beszélve, hogy egy fal választotta el ezt a két világot.
Az elképesztően romantikus vacsorát követően a férfi hazaindult, hogy befejezzen pár javítást az első képen, és válaszoljon pár olyan e-mailre, amit nem akart látni, de az életében szükségessé vált, és a levelezőpartnerei várták a választ, ezért a menedzseri feladatok egy részének átvállalására kényszerült, mert nem csak Geri talál munkákat, hanem ő maga is, így ezek mindig az ő postafiókjában landolnak, mint megválaszolandó, mint munka 2.0, amit persze unt és utált egyszerre, és csak a kötelesség vitte rá ezeknek az elkészítésére, pontosan úgy, ahogy a közelgő partin való részvételre, amiről nem kellett kérdeznie, mert csak elindult hazafelé, elsétált az utca másik végére, a kulcsot a zárba dugta, elfordította, ismét, aztán kihúzta, lenyomta a kilincset, benyitott, megfordult, becsukta az ajtót, visszatette a kulcsot a zárba, elfordította, megfordult, és levetkőzött, leült az asztala mellé, majd felpattant, mert meglátta, hogy a pohár víz, melyet állandóan a közelében tart, nehogy kiszáradás miatt fel kelljen állni a munka elől, nincs ott, mármint a pohár megvolt, a víz viszont elfogyott belőle, ezért felkapta, elment a konyháig, feltöltötte, visszaült, majd bekapcsolta a monitort és ránézett az üzeneteire; természetesen Geri az egyik, a másik viszont egy olyan ember, akire nem számított, egy „Kék Liliom” néven futó felhasználótól érkezett, amire csak az után figyelt fel, hogy Geri üzenetében az állt; „Linkeltem a csajnak a profild”, Szabolcs pedig egyből rájött, hogy a Kék Liliom név mögött Németh Szilviát találja, aki először azzal kapcsolatban kereste meg, hogy bocsánatot kérjen a kirohanása miatt, nem kellett volna elmennie, nagyon szégyelli magát azért, amit tett, és szeretné jóvá tenni, ami első látásra egy erős kérdőjelet eredményezett Szabolcs fejében, hiszen a fotózáson ez a nő egy tekintélyben fürdőző személy volt, ebben az üzenetben viszont egy kedves ember szavai jelentek meg, sehol az a határozottság, csak valami kedves lány a szomszédból, vagy a mosolygós eladó a boltban, vagy ennél is furcsább fordulat, minden esetre a nő nem az a szörnyeteg ebben az üzenetben, ami bemutatkozott a fotózáson, ami meglepte a fotóst, és elsőre el sem hitte, hogy ténylegesen róla van szó, de a beszélgetés további részeiből egyértelművé vált számára, hogy ténylegesen a domináról van szó, azzal beszélget, akivel kell, azt azonban egyikőjük sem sejtette, hogy a problémák megkezdődtek már ezzel a kis érintkezéssel, mert Szabolcs érdeklődni kezdett, ahogy Szilvia is, és az egész beszélgetés a munkáról átterelődött egy furcsa ismerkedésbe, ahol a fő téma a BDSM elvadult változatainak bemutatása, és ezekre való rácsodálkozás, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a nő rengeteget írt, rengeteget linkelt, sok képet küldött, a férfi pedig mindre válaszolt egy-egy mondatban, mert ennyire kommunikált ő jól, ez volt a kommunikációs készlete, ebből dolgozhatott az emberi kapcsolatain, sehol egy jól irányzott monológ, egy véleménykifejtés, csak a semmitmondással határos reakciók, az unalomig ismételt egyhangú reagálások, mégis a nőnek ez tetszett, imponált neki az, ha valaki egyszerre érdeklődik iránta, és nem foglalkozik vele, de ez Szabolcs részéről csak kedvességből válaszolás, a munka része, és az után jött sorrendben harmadik legfontosabbként a vonzalom, de tény, még ha harmadik is, az a vonzalom valódi volt, érdekelte ez a kemény nő, aki abban a pillanatban éppen kedves volt vele, sőt már szinte túlzottan kedves, egy jókedvű, bármiért bocsánatot kérő nő, aki mindent elkövetett azért, hogy ne kelljen a fotósnak kellemetlenségeket éreznie.
A fotós úgy gondolta, hogy a hosszú, önfeledt beszélgetés mögött a szokásos kedvessége, és a modellekkel történő jó viszony ápolásának kényszere áll, azonban ő maga is gyanította, hogy ebben a nem kevés legépelt sorban, abban a hangulatban valahol több bújik meg a háttérben, amit megmagyarázni még akkor nem tudott, mert csak azt érezte, mennyire érdekesek a nő által írtak, mennyire érdekesek és egyben undorítóak, perverzek, szörnyűek, egyik másik képen leírhatatlan fájdalom tükröződik, de nem a képen látott embereken, hanem a néző agyában, ahogy szembesül egy szexuális játéknak felfogott heréléssel, vagy a női nemiszerv összevarrásával, mikor olyan helyekre kerül egy nem oda illő tárgy, ahol elképzelhetetlen fájdalmakat okozhat, vagy akár maradandó sérüléseket, elgondolkodott rajta, hogyan lehetséges ezeknek a létezése, amikor a középkorból már nagyon rég ki kellett volna nőnie az emberiségnek, ekkora gyarlóságnak pedig csak az alvilágban szabadna léteznie, de ez létezett a kevésbé mély, ugyanakkor legalább olyan sötét körökben, ahol a sötétség nem az értelmi színvonalat jellemzi, hanem a tetteket, ahol az emberek méltósága sehol sincs, és önként vetik alá magukat olyan játékoknak, amikben nagy fájdalmakat élnek át, vagy teljesen elvesztik akár az emberségüket és kutya módjára viselkednek, ezek a képek felkavarták a fotós belsejében az állóvizet, ezek után nem maradt meg olyan fagyott gépies létformának, ezek egyszerűen nem fértek bele, pedig sok mindennel találkozott már élete során; ez valahogy elkerülte, pedig pornót nézett ő is, mint átlagos férfi, aki nem aszexuális, és cölibátust sem fogadott, így magának a szubkultúrának a létével tisztában volt, a működésével azonban egyáltalán nem, ezért találta annyira érdekfeszítőnek a domina kiselőadását az egésznek a lényegéről, arról, ahogy az egyik ember az életét helyezi a másik kezébe, tudván, hogy az a másik akármikor végezhet vele vagy megnyomoríthatja, ha valamit rosszul csinál, ennek ellenére mégis átadja magát, a testét, a lelkét, a mindenét, azt adja oda, ami a legértékesebb, és sok esetben nem kis időre, hanem akár évekre vagy évtizedekre, akár egy élethosszra, és megbízik abban, aki fegyelmezi, vagy babusgatja, aki kezeli a gépeket, melyeknek a működésétől függ, vagy épp olyanra, aki azzal foglalkozik, hogy nem figyel oda eléggé a másikra, szóval minden igényre, mely felmerül az alávetettek részéről, a submissívek, a subok részéről, arra egy válasszal szolgálnak a dominánsok, a domok, ami a bizalom, a profizmusukban, abban, ahogy bármit meg tudnak tenni az emberrel, így bármilyen igényt kielégítenek, csak legyen meg a megfelelő alávetettség a sub részéről, engedje el magát, adja át mindenét, mert ezek az alkalmak, amikor a dom vagy domina kezelésbe veszi őket, a hétköznapok béklyói alatt játszódnak, nem lesznek élvezetesek, sőt egyenesen kellemetlenné válnak, ha a gátlások fennmaradnak a subon, mint egy ruha, és ez látszott, ez nagyon látszott a képeken, a videókon, a kis idézeteken, melyet a domina küldött a fotósnak, az látszott, ahogy az egyik fél bármit megtehet a másikkal, ha az engedi neki, és bármit meg is tesz, ami nem tilos, mert azt kell tennie, meg kell tennie mindent, hogy a sub az összes mazochista igényét teljesíthesse, vagy egyéb jellegű kívánságait, ami például nagyon feltűnően látszott egy olyan videóban, ahol a sub csak felvett a meztelen testére egy testszínű, feszülős rutát, ami második bőrként funkcionált, majd egy egyrészes fürdőruhát és egy bizarr manga lány arcú nagy fejet, amit aztán lakattal rázárt a dom, majd ez a nő nem csinált egyebet, mint elment a kertbe, hogy ússzon pár hosszt ilyen módon felöltözve, majd be lett zárva a szaunába pár órára, bár a videóban szereplő óra nem valószínű, hogy valódi, mindenképpen felkelti az ember figyelmét az, hogy miért jó tetőtől talpig felöltözve, a fejen egy vastag maszkkal szaunázni, és ez piszkálta a fotós fantáziáját, ahogy sok másik tartalom is, amikkel a domina ajándékozta meg, de Kék Liliom nem pusztán kötelességből osztotta ezt meg vele, hanem azzal a szándékkal, hogy jóvá tegye mindazt, amit művelt, megbánja a bűnét, ami nem vall rá, hiszen domináns, a munkában és az életben egyaránt, egy olyan ember, aki ugyan kedves, de sosem kér bocsánatot, mert ehhez túl büszke, Szabolcs esetén mégis úgy érezte, ezt meg kell tennie, sőt nem csak ezt, ezért le akart beszélni egy találkozót a party előttre, hogy kicsit jobban mesélhessen az egész kultúráról, ezt viszont akkor, azon a napon, amikor elkezdtek beszélgetni elutasította a fotós, majd egészen hajnalig folytatták, és végül mindketten kidőltek a képernyő mögül.
Az a bátorság jellemezte, ami csak az igazán elkötelezett közösségépítő embereket szokta, pedig semmi másról nem volt szó az esetében, pusztán ösztönösségről, arról, hogy minden hétvégén az elhunyt szülei helyett a ez az árván maradt ember hasonlóan a barátjához beletemesse magát a munkájába, vagyis abba a létbe, mely során nők fordulnak meg a keze és egyéb testrésze alatt, férfiaknak szerez be lényegében bármilyen kapcsolatot és ezen keresztül munkát, javakat, tárgyakat, nemi kielégülést, és nem rest ezzel a munkával odáig elmenni, amíg már a barátai, az idézőjeles barátai, és az egészen semmilyen szintű baráti kapcsolattal magához láncolt emberek családjával tartsa a kapcsolatot ha arra szükség adódik, ezért a barátjára vigyázni akaró Geri addig ment, míg Szabolcs szüleinél kötött ki, akik közül az apjával nem látta értelmét felvenni a kapcsolatot, ellenben az anyjához rendszeresen járt, úgy havonta, mintha csak egy postás lenne, valami távoli küldetéssel felszerelve, aki nem kevesebbet visz a nőnek, mint a fiáról szóló híreket, azokat, melyekhez sajnos a nő magától képtelen hozzájutni, és így történt ez aznap, mikor a hazaérés megtörtént nála, valójában a barátja házában tartózkodott, egy percig sem tervezett azonnal eljutni abba az üres lakásba, melyben kizárólag akkor van élet, amikor felvisz egy nőt az ágyába, nem, ő közel száz kilométert autózott aznap egyenesen a kis falusi házig, aminek a kerítése már kissé rozsdás, az udvarban mindenfelé kutyajátékok hevernek, a keverék eb pedig mindenkit vidáman köszönt a házőrzés helyett, holott ez lenne a dolga, ahogy Gerinek a családlátogatás, az elesett Barát anyjának lelki támaszaként funkcionálni, leülni a konyhában a régi faasztal mellé, a nyekergő székre, a kezét pedig feltámasztani a kopott bőrterítőre, hogy pár teljesen lényegtelen részlettel traktálhassa az ő fotós barátját, azokkal, melyekből Szabolcs rendre csak a leglényegesebb információkat hámozhatja ki a rövidsége miatt, és aznap szokás szerint a lényegtelenség egy Kék Liliom nevű felhasználóval történő eszmecsere, amiben a link átküldésre került, és nagyon hamar ért véget, mert a nő megérkezett egy pohár alkoholmentes sörrel, és egy tál csipsszel, ő pedig elsötétítette a telefonja képernyőjét, majd az asztalra tette, lefordított kijelzőjével adta a nő tudomására, mennyire nem az érdekli, ami a szerény körülmények között élő nő számára nagyon kedves gesztusnak számított, hiszen a modern technika szakította el a fiát tőle, de még a használata segítségével sem képes visszatalálni hozzá, így rendkívül hálás Gerinek, amiért ilyen régimódian inkább eljön hozzá, abba az apró faluba, majd elkezd mesélni; képzeld, micsoda munkát szereztem a fiadnak nem is olyan régen, ült le a nő az asztalhoz, hogy jobban figyeljen, az egyik ismerősöm egy új társkereső oldalt kezdett el beüzemelni, amihez kellettek fotók is, ezért megkértem Szabit, hogy gondoskodjon már pár modellről, aztán a pénzt persze a szokásos módon osztjuk el, csak ennek gyorsan meg kellett lennie, ezért már aznap, vagy talán másnap, gondolkodott el, odaküldtem hozzá ezeket az embereket, aztán délután úgy gondoltam benézek, mert hát, ki tudja, talán látok valami izgalmasat, és…, sóhajtott, volt is ott érdekesség, meg látnivaló, vagy inkább szagolnivaló, mert minden tiszta szarszagú lett, ezek a modellek nem csak szép mosolyt villantani mentek oda, hanem egyenesen egy orgiát vagy valami ilyesmit rendeztek le, mit?, kérdezett bele a nő, nem tudom, mennyire vagy benne ilyen dolgokban, de ők nagyon perverz körökből érkeztek, olyanokból, amikkel jobb, ha nem találkozik az átlag ember, mert a csaj, akivel volt a három férfi, szóval ő egy domina, tudod, az a bőrszerkós, ostorral csapkodós fajta, a nő csak elmosolyodott, láthatóan nem értette teljesen, miről van szó, de némi fogalma már akadt a jelenségről, volt egy kis kavarodás az biztos, mert nem tudta befejezni a Szabi a fotókat, a domina lelépett a fotózás közben mert a fiad behányt, hát gondolhatod mi volt ott, ez a nő konkrétan annyira undorító dolgokat csinált, hogy már a kész képek láttán majdnem elokádtam magam én is, nem is csodálom, hogy ő meg így reagált közben, de én isten bizony nem tudtam erről, tette fel a két kezét, csak azt mondták nekem, hogy ők szexuális témában fognak ott pózolni, arra nem gondoltam, hogy a szarás is szexnek minősül manapság, de várj, vágott közbe az asszony, most ki szart be?, a domina csinálta ezt?, nem, nem, vagy hét nem tudom, nem is az az érdekes az egészben, hanem az egyik modell megette, el tudod képzelni, hogy valaki szart eszik?, hát persze, hogy kihányja az ember az ebédjét ezek után, pffú, durva lehetett, nem is csodálkozom ezen a hányós incidensen, ettől függetlenül helyre kell hozni az egészet, ezért beszéltem a társkeresős ismerősömmel, hogyan lehetne ezt megjavítani, aztán kiderült, hogy van valami party, ahova az ilyen beállítottságú emberek mennek, és ott ki tudja, miket művelnek, az biztos, hogy ott sem lehet éppen rózsaillat, a nő csak apró rémülettel az arcán figyelte némán a beszámolót, mert ehhez hozzászólni sem mert, elküldtem a partira a Szabit a dominával, vagy hát küldtük, hátha így jobban megy majd neki ez az egész, és… ez amolyan továbbképzés, nem kell megijedni, nem lesz baja, biztos?, vágott közbe a nő, nem fognak ott drogozni, meg…, nyugalom, nem lesz eladva a gyerek, csak egy kis szexpartyról van szó, semmi egyébről, úgy kell felfogni, mintha egy night klubba menne, hogy utána a rúdtáncosokat a megfelelő szögből kaphassa le, még csak szexelni sem fog, pedig ráférne, de dolgozni megy oda, semmi egyéb, ha meg valami kialakul közte, meg a modellcsaj között, az már az ő dolguk, Geri, én nagyon örülök, hogy gondoskodsz a Szabiról, de nem szeretnék egy ilyen nőt a családba, mert mindenki erről beszélne, hogy valami szexőrült picsa a menyem, neeem, dehogyis, vágott közbe a férfi, ez nem ilyen dolog, ezt BDSM-nek hívják, itt annyira nem szexelnek, inkább verik egymást, meg fegyelmezik a másikat, persze a másik beleegyezésével, tehát nem fogja a Szabit szétcsapni az ostorral, ha arra kerül a sor, hanem megegyeznek a felek, érted, értem, egy szadista kurva, sokkal jobb…, de ne így fogd fel, mondom, ez beleegyezés alapú, erről olvastam mielőtt idejöttem, elmondta a zinternet, a tsodálatos internet, hogy nem kell ettől félni, most csak abba gondolj bele, mit történt, a csaj lelépett, amikor meglátta, hogy Szabi beokádott, el tudod képzelni, hogy miért?, persze, mert undorító, válaszolt, nem, nem azért, ez a nő megijedt attól, hogy a Szabinak valami baja lesz a látottaktól, azért lépett le, mert nem akart gondot okozni, úgy gondolta, nem baj, ha az utolsó póz nincs meg, a négy kép elég, a fotóst meg nem akarja azzal tönkretenni, hogy ilyeneket lát, ennek ellenére te elküldted arra a partira, szólt bele a nő, hát…, közösen küldtük el, nem az én ötletem volt egyébként, én csak helyeseltem, a dolog meg megtörtént, de mi lenne, ha nem csak helyeselnél Geri?, vissza tudod valahogy csinálni ezt? meg tudod akadályozni abban a fiamat, hogy egy ilyen társaságba keveredjen?, találj már valami indokot légy szíves!, Geri pedig elgondolkodott, hmm..., oké, kitalálok valamit, mert belegondolva, tényleg jó, ha megismeri ezt a világot, de teljesen felesleges ennyire belerángatni, ennyi erővel én is mehetnék közéjük, de a múltkori szagok után inkább nem akarok a közelükben lenni, kicsit büdösek ezek az együttlétek, majd találok rá valami kifogást, akár felhívhatnám a parti szervezőjét is, hogy ugyan legyen már szíves elhalasztani, vagy meg sem tartani, vágta oda viccesen, de a nő ennek nagyon örült, láthatóan visszatértek a mosoly jelei az arcára, melyeket az aggodalom fedett el a beszélgetés során, ezért folytatta; azt mondjuk nem tudom, mi a száma az illetőnek, vagy ki tartja, de nem kell aggódni, meglesz az, a nő erre csak egy mondatban reagált; Geri, de komolyan, ha a munkátok során ilyen emberekkel kell találkozni, inkább mozgass meg minden követ, de ne legyen közötök ezekhez, szadistákhoz, meg szarevőkhöz!, majd felállt, hogy hozzon magának is egy pohár üdítőt, azt képzeld el, hogy ezek az emberek nem rosszak, de tényleg, ezek nem olyanok, ők csak, hogy is mondjam…; perverzek, mert nekik ez a jó, nem kell itt drogokat, meg kínvallatásokat képzelni mögé, ez csak valami furcsa szexuális szerepjáték semmi több, ez arról szól, hogy élvezetet okozzanak a másiknak, a nő megállt egy pillanatra, azt mondod; Szabinak ez bejönne?, megveretné magát azzal a dominával?, én csak azt mondom, hogy nem lehet az ellen tenni, ha valakinek bejön az ilyesmi, nem tudom, hogy a Szabinak vannak-e ilyen hajlamai, de nem is ez itt a lényeg, mert a Szabinak magának kell eldöntenie, hogy vonzódik-e ehhez a csajhoz, megjegyzek kurva jól néz ki, még én is elvinném egy körre, de most a Szabiról van szó, inkább örüljünk neki, ha egyáltalán nő van a közelében, emlékszel, hogy volt azzal a Szilviával nem?, sehogy, még a mai napig sem csinált vele semmit, csak néha elpanaszkodik arról, hogy mennyire utálja a csajt, mert állandóan rá van akaszkodva, és nem érti, hogy nem akar vele mit kezdeni, mert az mintha süket lenne, csak mondja, mondja, mondja, mint valami szófosó gép, hozzátenném Geri, te sem vagy épp csendes, tette hozzá, jóóó, persze, én se fogom be túl gyakran, de nem is akarom megcsókolni a fiad, ellentétben azzal a csajjal, na mindegy is, mert ha az nem kell neki, az ő dolga, a domina meg…, a domina meg a mi dolgunk, nem akarom, hogy behozzon egy ilyen embert a családba, emelte fel a hangját a nő, ez nem akarat kérdése, csak nézhetjük a partvonalról, te Geri, szólt rá, te komolyan támogatod ezt?, komolyan nem akarsz közbelépni, hagynád annak a nőnek a karjaiban a fiamat?, eddig azt hittem, hogy te valami áldott jóakarója vagy neki, aki folyamatosan törődik vele, ha már nekem bassza felvenni a telefont, még nem történt semmi, vágta rá a férfi, de majd fog, és akkor nézhetünk, hogy a Szabi meg mikbe keveredik bele emiatt, úgyhogy légy szíves csinálj vele valamit!, még egyszer mondom, nem kell aggódni, ez nem egy ördögtől való dolog, ez csak szexualitás, semmi több, két felnőtt ember időtöltése, olyan, mintha zoknit kötnének, vagy mittomén, tényleg nem jó, ha így állunk hozzá, most gondolj bele, ideállít egy nővel több év után, és amikor be akarja mutatni, majd úgy fogadod, hogy „te vagy az a szadista kurva!”?, vagy mi?, belegondoltál már ebbe?, szerintem nem kell beleavatkozni, amúgy is ez csak egy jól kinéző csaj, aki pontosan olyan, amit már látott a Szabi ezerszer, valószínűleg ebből sem lesz semmi, ahogy az előző ezer alkalommal sem volt, még emlékszem, mennyire lelkesedett eleinte, de a sokadik pinafotó után elment a kedve a nőktől, meg úgy az egésztől, az a Szilvi is nyűg neki, hát még ez, szerintem örülni is fog, hogy keresztbehúzom ezt az eseményt és nem kell elmennie, kimozdulni a kis kuckójából, hanem belebuzulhat a munkájába, ahogy szokta, vagy csinálhat bármi mást, neki úgyis csak az fontos, hogy szabadon élhessen a szenvedélyének, nem lesz ebből semmilyen szerelem, inkább csak fantáziálok arról, hogy hátha majd ez a modell végre megtöri a jeget, aztán meg nyilván majd koppanok egyet, mert ez sem váltja meg a világot, sőt semmit, talán még el is ijesztem tőle, mert az van, hogy megadtam a csajnak a Szabi profilját, és elmondtam, hogy a Szabi kíváncsi lenne a durvább dolgokra, csak nem akarja bevallani, és most valószínűleg épp valami szájbaszarós videót mutogat a domina neki, amitől még jobban elmegy a kedve tőle, ezt még nem tudni, de holnapra kiderül, aztán elválik, mit fogunk kezdeni ezzel az egésszel, annyi biztos, hogy a Szabinak most döntést kell hoznia, nem maradhat mindig abban a lakásban, mert odasavanyodik, aztán mi lesz vele?, meghal egyedül?, ezt nyilván nem hagyhatom, ezért csináltam ezt, ha a Szabi ettől nem ijed meg, akkor hiába próbálnám visszatartani, ezzel akkor most nem segíted végül is a kapcsolatukat?, nagyon ravasz vagy, de bele se merek gondolni, de mi lesz, ha tetszik neki?, most komolyan elnézed majd, ahogy összejön azzal a szadistával?, Geri ne csináld már, kérlek, legyen egy kis eszed, persze, hogy magányos, meg kellene mellé egy kislány, de ez azért mégsem állapot, nem jöhet össze egy ilyennel, de milyennel?, vágott közbe a férfi, tényleg nem tudunk róla semmit, csak, hogy dominaként dolgozik, meg jól néz ki, oszt ennyi, semmi mást, csak ezt, ebből nem mondhatjuk, hogy nem jó Szabinak, mert akkor bármire lehetne mondani, lehetne akár a titkárnő is ilyen, majd ezek után a titkárnőktől tartjuk távol?, ez csak egy foglalkozás, ha meg összejönnek, vonta meg a vállát, akkor meg ez van, ezt kell szeretni, semmit sem tehetünk vele, csak nézzük, ahogy épül a kapcsolat, és örülünk neki…, azért egy titkárnő nem ugyanez, ne is haragudj, azok rendes emberek, ezek meg…, mit is csinálnak a dominák pontosan?, azt igazából nem tudom, hogy pontosan mit csinál, de abban biztos vagyok, hogy férfiakat részesít mindenféle egyedi szolgáltatásban, tehát kurva, dehogy kurva!, nem kurva, nem olyan szolgáltatásról van szó, ezek sokszor nem is szexelnek, csak…, csak mi?, ha nem szexelnek, akkor mit művelnek?, nem a szexért vannak fizetve?, nem, ő másért, ő modell, annak a portálnak az egyik modellje, aki fotózásokra jár, van rendes munkája, keresete, semmi problémásat nem látok benne, szerintem egy teljesen normális életet él, már persze, emelte fel a kezeit, hogy idézőjelet formáljon az ujjaival, „normális” életet, ismételte meg, Geri, kezdem azt hinni, hogy megint beszedtél valami drogot, elmentek neked otthonról, vagy mi?, mióta normális munka az, ha valaki férfiak perverzióit elégíti ki?, modellkedés ide vagy oda, szerintem ez akkor sem elfogadható dolog, én továbbra is ellenzem, hogy összejöjjön a fiammal, és légy szíves ne csinálj semmi hülyeséget, épp elég baj, hogy egyáltalán megadtad nekik egymás elérhetőségét, nem akarom, hogy bármi kijöjjön ebből, miért?, vágott közbe Geri, gond lenne, ha összejönnének?, én komolyan nem értem, végre itt van egy nő, aki talán, TALÁN, emelte fel a hangját, érdekelheti, erre ezt kapja az anyjától?, legyél már egy kicsit elfogadóbb!, az jobb lenne ha annyira beleőrülne a magányába, hogy utána férfiakat akarjon magának?, az jobb lenne?, vagy ha egyáltalán senki felé sem közeledne?, én is aggódom érte, nem csak te, épp ezért nem szabad megvetnünk azt, aki megtörheti a jeget, ha összejönnek, összejönnek, vonta meg a vállát, nekünk ezzel semmi dolgunk; nyilván nem azt mondom, hogy bárkivel jó lenne, azért utánakérdeztem ennek a nőnek is, nem egy elvetemült állat, aki éjjel nappal férfiakat ver, vagy vécének használja őket, egy tényleg normális nőről van szó, aki történetesen furcsa munkát végez, tekints rá úgy, mintha mondjuk mikrobiológus lenne, aki az egysejtűek génmanipulációjával foglalkozik, vagy tudomisén, matematikus, aki a szivárvány színeinek a változásáról csinál valami képletet, de ne ítéld el a foglalkozása miatt, mert az úgy minden csak nem jó, és nem szívtam be, a drogokkal már leálltam egy ideje, nem látott a szervezetem füvet már, mikor is, gondolkodott el, lassan tíz éve talán, mert akkor még kamasz voltam, pedig nekem nagyon úgy tűnik, hogy be vagy drogozva, szúrta oda a nő, mert ez, amit mondasz…, el se tudom hinni, egy domina…, mint mondtam nem kell készpénznek venni ezt, még semmi sem alakult ki közöttük, csak én akarom, hogy találjon valakit magának, semmi több, tényleg semmi, sőt ha ennyire ellene vagy, akkor nem teszek ennél többet, csak rájuk bízom ezt az egészet, aztán megoldják, a domina úgyis elijeszti nagy valószínűéggel a Szabit, mert hát Szabi nem éppen arról híres, hogy túlzottan perverz lenne, inkább arról, hogy furcsán ártatlan egy férfihez képest, felnevetett, mire a nő arca is vidámabbá vált, sokszor, mikor a szexuális életről beszélünk olyanokra kérdez rá, hogy…, mintha ő még sosem látott volna pornót, hát… jókat szoktam nevetni rajta, hogy lehet valaki ennyire, és itt megállt, hogy elgondolkozzon, majd a fejében keringő több gondolatfoszlány közül próbálta megtalálni azt, ami a legkevésbé sértő egy anyuka számára, mert mégis csak egy anya előtt ül, ott beszél a fiának a tulajdonságairól, ha túlzottan leszólja, még a végén elszomorodik a nő, és azt nem akarta, ha már sikerült egy apró mosolyt csalni arra az aggódó arcra, mennyire?, kérdezett bele a nő, hát, hogy is mondjam, gondolkodott, ennyire nem járatos a témában, mondta ezt félig kérdezve, miközben a nő arcán kereste a jeleit, hogy a válasza megfelelő-e, az pedig csak elmosolyodott, mert tudta, hogy az ő fia bizony rejteget dolgokat előle, biztos volt benne, hogy nem kevés ismeretlen akad még Geri számára is, pedig talán már jobban ismeri őt nála, minden esetre a nő nem árulta el ezt a kis gondolatot a férfinek, inkább megvárta a következő hullámnyi szöveget, ami a Geri szájából általában ömlött kifelé, mivel ő egy ilyen ember, soha sem fogja be, csak ha valami miatt muszáj neki, vagy talán akkor, ha a helyzet megköveteli, mint azon az órán, amikor Szabinál megnézte a kész fotók nyersanyagát, mert ott csendnek kellett lenni, a szagok mindent elárultak arról neki, hogy ott a beszéd egy nemkívánatos dolog, hiszen jól ismerte a hallgatag barátját, és tudta, ha megszólal, az csak zavarná őt, ezért próbált a lehető legnagyobb csendben maradni, és csak azt közölni, amit mindenképpen muszáj kimondania, ellenben az estével, mikor az asszony előtt ülve arra lett figyelmes, hogy a feszültség nem csökken a nőben annak ellenére sem, hogy minden erejével próbálja nyugtatni, bár az ész érvek itt nem lehetnek hatással, hiszen az aggodalom túl nagy, túlontúl olyan, mint az előző évek folytatása, amik során mind jobban vesztette el a fiát, majd egy idő után már csak Geri maradt meg, mint összeköttetés, az utolsó kapocs kettejük között, erre semmilyen szó nem lehetett hatással, kénytelen volt beletörődni Geri abba, amit látott, mert a rossz hír természetesen lehangolta a nőt, de hogy is ne hangolta volna le, ha az egyetlen fiát, akiről mindig csak másoktól hall, épp megkörnyékezi egy domina, vagy, ami rosszabb, fordítva, ezért kérdezett, és kérdezett, amíg el nem jutottak ők ketten arra a pontra, amikor már a felfogás addig terjedt, hogy a mosoly és a jókedv elvette a témát, Geri vicceskedése véget vetett a komoly beszélgetésnek szokása szerint, aztán az asszony éppen elindult volna az asztaltól, hogy a délelőtt folyamán sütött kis apróságokat oda hozza, mert kiment a fejéből, a nem várt vendég betoppanása, ami annyira azért mégsem érte felkészületlenül, mivel számított a jöttére, de azt valahogy mégis sikerült neki elfelejtenie, amit sütött, mert az az ebédjéhez készült, egy tálcányi kakaós csiga, a borsóleves mellé, amiből a levessel nem akart vacakolni, mert ismerte már a férfi ízlését, a „leves csak ízesített víz”, így azzal nem foglalkozott, csak a csigákkal, felállt az asztaltól, majd elindult a mikrohullámú sütő felé, mikor a telefon megcsörrent, hallotta a jellegzetes dallamot, amit egy plázában minden méteren produkál valakinek a készüléke, tipikus iPhone, majd a férfi beleszólt azon a hangon, ahogy a barátnőivel szokott beszélni, egy kicsit magasabban, lágyabban, szinte nőiesen, mégis a hangjából érezni lehetett azt a bizarr androgün férfiasságot, melyet ez a század diktált a fiataloknak, az ajtó pedig kinyílt, a kezek benyúltak, majd a tányérral együtt az asztal felé vette az irányt a nő, feleslegesen…, Geri a másik oldalon könyörgő nőnek nehezen állt ellen, először csak azt hajtotta, hogy nem, nem, menj inkább haza, majd átváltott bizonytalan hangnemre, végül a „menj haza” átalakult egy nagy sóhaj kísérte „jól van”-ba, aztán az elköszönés már ebben a nehéz hangnemben történt, mire a csiga az asztalra került már mondta is, sajnos mennem kell, az egyik csajt kidobták otthonról, és nálam akar aludni ma, de hát most vettem elő a csigákat, nem is kóstolod meg?, vágott közbe a nő, mennem kell, nem várhat az ajtóm előtt egész éjszaka fagyoskodva, ugyan már Geri, szinte az összes alkalommal, mikor itt vagy, mesélsz nekem valami ehhez nagyon hasonlót, megint van egy könnyűvérű nőcske az ajtódban, naés?, mintha nem lenne ez nálad mindennapos, inkább ülje le a seggedre, és kóstold meg, ha már elővettem!, de nem lehet, értsd meg, ez most fontos, ugyan mi fontos benne, kanos vagy?, nevetett fel, nem, arról van szó, hogy a csaj, a kezébe vett egy csigát, szóval a csaj nagyon messze lakik, és az egyik ügyfelemnél volt, ráadásul ott kellett volna aludnia, mert a lelkére kötöttem a hülyegyereknek, hogy szállásolja el a csajt, mert nem fog tudni hazamenni, a munkával olyan későn végeznek, hogy elmegy az utolsó vonata, de akkor még dolgoznak, nem?, persze, dolgoznak, de mire hazaérek, már az ajtóm előtt lesz, harapott bele a tésztába, most kellene elindulnom, különben ott fog várni, és miért téged kért?, nincs neki senkije?, áhh, tudod hogy van ez, kis tinilány, semmi tapasztalat, semmi ismeretség, még egy jogsi se, de elindul a vakvilágba modellkedni, akkor most bébiszitter leszel?, és még pelenkát is cserélek rajta!, vágta rá a férfi, miközben a csigát tartó kezével mutatott az asszony felé, majd harapott egy újabbat, finom lett, na látod, nem kell annyira sietni, reagált rá a nő, de, de sietnem kellene, magához vett egy nagyobb csigát, amúgy annyira nem kicsi a leány, csak szerintem az agy a helyén húsleves van, mert már vagy hatodszor próbálja meg a jogsit letenni, és amúgy nem fiatal, valami húsz körüli, szóval ha adódik az alkalom, nem utasítom majd el, de tényleg nem azért sietek, nem azért mondtam, mert viszket a tököm, inkább attól félek, hogy elrabolják az ajtómból, vagy eltéved azon a három méteren, amit sétálnia kell, hogy oda jusson, és mi van az ügyfeleddel, ő miért nem fogadja be?, ne is kérdezd…, a csávó meleg, a pasija pedig bejelentkezett ma estére, és a lány miért lép le?, vágott közbe a nő ismét, hát…, harapott egyet, a kiscsaj a heteroszexualitás mintapéldánya, nála durvább heteróval nem találkoztam még, konkrétan elhányja magát ha ölelkező férfiakat lát, de tökre komolyan, a csajnak hányingere lesz az ilyesmitől, először nem hittem el, de, mikor bemutattam az ügyfelemnek, akkor valahogy szóba jött, hogy meleg, aztán a kiscsaj rosszul lett már a szó hallatán, képzeld el, ahogy ezt kimondta, a csaj arca meg totál fehér lett a szemei meg kikerekedtek, már kezdtem azt hinni, hogy kiesnek a helyükről, harapott ismét, azt gondoltam, majd a Szabi húzása elég lesz egy napra, de ez is majdnem elhányta magát, legalább is azt mondta nekem, mikor megsúgta, hogy miért reagál így, félrehívott, hogy megkérdezze dühösen, hogy miért meleg a fotósa, én meg néztem rá, hogy most mé?, nem lehet meleg?, nem tök mindegy?, gondolom belegondolt abba, ami este jön majd, most meg menekülne, és te leszel a hős lovag, aki megmenti az undorító buziktól?, valahogy úgy, ja, meg kell mentenem a kis homofóbot, bár emlékszem, amikor a másik kis homofób ugyanezt művelte régen, ismét harapott egyet, Szabira gondolsz?, kérdezett az asszony, aha, rá, mert nem tudom, tudod-e, de a fiad egyszer elég közel került egy meleg kapcsolathoz, volt egy udvarlója, a nő szemei elkerekedtek, ezt nem is mondta…, persze, hogy nem, ki mondana el ilyet?, velem szenvedte végig azt az időszakot, amikor férfi udvarlója volt, először nagyon undorítónak gondolta, talán még viccelődött is a kamuhányásokkal, hogy ő aztán soha, de végül csak eljött hozzám az egyik nap este, hogy „Geri azt hiszem megbuzultam!”, sose láttam annyira kétségbeesni, még ott állt előttem a szakadó esőben,, elmenekülve a csávó elől, aki egy közös sörözésnél talán túl sokat ivott?, vagy valami ilyesmi, aztán elkezdte a kezét fogdozni, ez meg menekült ki az esőbe, mintha kergették volna, mosolyodott el, majd harapott egy újabbat, odajött hozzám, felzavart az álmomból, aztán félkómásan még meg kellett hallgatnom, amit mondott, hogy ő nem akarja ezt az egészet, de valami nem stimmel vele, mert az elején undorító volt, most meg nem az, sőt olyan, mintha vonzó lenne, amit csinál, de ő nem akarja, mert az milyen már, hogy két férfi…, totál össze volt zavarodva, a felét nem is értettem annak, amit mondott, mert még épp csak lefőtt a kávém, de azt láttam rajta, hogy valami nagy baj van, mert úgy viselkedett ott előttem, mint egy szerelmes kiscsaj, totál megzavarodtam tőle én is, egy újabb csigát vett magához, azt hittem ott helyben megkattan, annyira bele volt zuhanva ebbe a problémába, aztán meg egy pillanat alatt eljutott oda, hogy ez így nem mehet tovább és megmondja neki, hogy ez nem jó így, mert ő hetero, ő nem fog más végbelébe mászni, és az övébe se másszon más, kábé ilyen szavakkal, én meg csak néztem, hallgattam, ittam a kis kávémat, ő meg mondta, mondta, mondta, mintha nem is Szabi lett volna, mert ez a csávó ennyire nem beszédes, de akkor éppen be nem állt a szája, mint most nekem, amúgy finom a csiga, de mennem kellene már, és mi lett a vége?, kérdezett rá a nő, a vége…, hát össze nem jöttek az biztos, de elég közel került hozzá, asszem a mai napig szoktak beszélgetni, valami ilyesmit mondott nekem legutóbb, hogy a mai napig néha eszébe jut ennek a csávónak, aztán ráír a Szabira, Na jó, akkor már inkább a domina!, mondta határozottan és hangosan a nő, naugye?, kontrázott rá a férfi, látod?, az ilyenek miatt kellene barátnő a fiadnak, nem csak a gyereknemzés aggasztó, de hajlamos teljesen félresiklani, ha épp arról van szó, na ne is mondj ilyeneket róla, inkább vigyél pár darabot magaddal, aztán intézd el valahogy, hogy se férfiakkal, se dominákkal ne jöjjön össze, de inkább a férfiaktól tartsd távol, mert az hogy nézne már ki, ha egyszer hazaállítana, hogy bemutatom a barátnőmet, Bélát, biztos, hogy elsírnám magam, hogy csúszhatott félre ennyire ez a gyerek?, ennyire rossz anya lennék?, ne hibáztasd magad, nem rajtad múlik ez, ha megtetszik neki valaki, az az ő dolga, meg a miénk!, vágott közbe a nő, ja, a miénk is, ha már ennyire nem foglalkozik semmivel a fotózáson kívül, legalább mi figyeljünk oda, hogy mi lesz az életével…, na de megyek!, ezzel a felkiáltással fordult ki az ajtón, kezében egy zacskónyi kakaós csigával, a fejében pedig az este tervével, amiben szerepelt egy elárvult kiskutya módjára otthont kereső lány, és az ágya, amit szívesen megoszt vele, bár akkor még nem tudta, hogy a lány idő előtt végzett a gyors munkának, és a még gyorsabb sprintelő képességnek köszönhetően, ami úgy lőtte ki a meleg pár szerelmi fészkéből, mintha csak töltény lett volna egy ágyúban, egészen Geri lakásának ajtaja elé futott, majd kopogott csengetett, de se kép se hang, egy lélek sem válaszolt, mivel a megmentője még éppen az út felénél járt valahol két település között a puszta közepén.
A pár órás kakaós csiga illatban ülve a konyhában, a fejét két kezébe temető nőből egyszerre kitört a zokogás, elvesztette a kontrollt, amit egészen a vendége távozásáig tudhatott magának, majd a könnyek elindultak, hogy a terítőn szétkenődve úgy terüljenek ott el, akárcsak az érzelmei a belső világában, ahol abban a pillanatban, abban a percben, sőt talán órában, a zűrzavar okozta bénultságtól csak a könnyek által szabadulhatott, mert zavar volt benne, nagy zavar, egy óriási problémáról szerzett tudomást az imént, amiért nyúlt a telefonhoz, de kicsit dühösen és végtelenül szomorúan visszaejtette az asztalra, mert hiába akarta felhívni a fiát, az nem vette volna fel, ahogy az addigi ezer másik alkalommal sem, mert utálta az otthonát, az anyját, az egész családot, amiből csak ő maradt meg neki, ahogy az asszony is addigra megutálta egy kissé a fiát, de anyai érzelmei sosem csillapodtak, az az ember mindig a fia marad, mindig a Szabi lesz, akit pelenkázott, etetett, iskolába furikázott, akit a balesetire cipelt a folyamatos verekedések miatt az általános iskolából, majd aggódott érte a középiskola évei alatt, mikor sebekkel tért haza szinte minden nap, és tovább aggódik érte azóta is, mert a nagykorúsága után csak eltűnt azzal a felkiáltással, hogy az ő művészete csak akkor teljesedhet ki, ha azt teljes nyugalomban végzi, távol minden zavaró tényezőtől, távol a folyton aggódó anyjától, mindentől, ami az eszében a művészetén kívül bármit felvillantana egy emlékképként, vagy egyszerű fantáziálásként, mert nem akart hallani sem a valóságról, sem az oda láncoló horgonyokról, így aztán az egész egy magányos életmódba torkollt, és a kapcsolatok megszakításába, ezért a nő hiába hívta volna, az a telefon talán ki sem cseng a másik oldalon, amint el akarta érni, ezért az asztalra zuhanó könnyű és lapos készülék úgy érte el a fa lapot és a rajta feszülő szintetikus réteget, mint egy pihekönnyű játék, akár egy vastagabb kártya, mert az a telefon egy kacat volt, műanyag, széteső szélekkel, jól meghajtogatható kialakításban, egyértelműen valami nagy márka olcsó készülékének még olcsóbb másolata az, de arra megfelelt, hogy azt tegye vele, amit akart; telefonálni, csak éppen ebben az esetben ez esélytelen próbálkozás lehetett volna, ha egyáltalán van ereje megpróbálni, mert megtudott a fiáról két tragédiát, kettőt, nem egyet, kettőt, a meleg kapcsolatáról, és a mostani dominás udvarlásról, bár a valóságban egyik sem minősült ténylegesen annak, aminek az asszony elképzelte, ez már épp elég a zokogáshoz, a hol rontottam el, a miért, és az apja tehet mindenről, cikáztak a fejében ide-oda, a könnyei pedig hullottak, egyre csak áztatták a műanyagot, amiről leperegtek, ahogy ezek a vádak sem maradtak meg a nő belsőjében, elfolytak a mély bánat tengerének tetején, akár az olaj, olyanok ezek a hírek, olajból álltak, mert már csak a szikra hiányzott, hogy a tűz is égjen az óceán méretű bánat tetején, ahol a fia ugyan csak tengernyi, volt valaha férje, aki nem kevésbé fájdalmas életet élt számára, most pedig ez a fiú… arról kellett tudomást szereznie az anyának, hogy a fia egy bántalmazó szexőrülttel lesz szorosabb, intimebb kapcsolatban nem sokára, ő pedig teljesen tehetetlen az ügyben, a kisujját sem mozdíthatja, mert elvesztette őt már korábban, ha még tovább megy, talán már Geri sem jön hozzá soha.
Az autóban csend honolt, a rádió kikapcsolva, zenét pedig nem játszott le, hallgatta a menetszelet, a motor járását, de főként a gondolatait, mert nem fért a fejébe, miért kellett elmesélnie azokat a dolgokat a Szabiról, miért tette ezt a szegény anyjával, amikor az már egyébként is össze van törve, de a gondolatait félbeszakította az az ismerős hang, melyet ő valamiért nem hajlandó kikapcsolni vagy megváltoztatni a telefonján, a telefon rácsatlakozott az autó hálózatára, majd a férfi felvette és hallgatni kezdte, halló, szólt bele a kislányos hang, itt állok az ajtó előtt, a válasz pedig kiábrándítóan őszinte lett, jól van, most vezetek, majd odaérek húsz perc múlva, addig foglald el magad, a lány viszont a mogorva mondattól megszeppenve csak annyit mondott, hogy oké, de vissza nem mehetek, és nagyon fázok, oldd meg bazd meg, csapta rá a telefont, bár ez a gyakorlatban csak az érintőképernyő erős megbökését jelentette, de abban a pillanatban semmi idegzete nem maradt a kis libára, aki a melegek látványától undorodva ész nélkül rohant el a meleg és minden bizonnyal nem unalmas lakásból, pedig rajta múlt az elfogadás, vagy az önfegyelem, amit igazán tanúsíthatott volna az egésszel kapcsolatban, ahogy sok másik helyzetben, például, amikor kikönyörögte ezt az éjszakát magának, ezért Geri elég idegessé vált, nem elég neki a gondolat a szavainak súlyáról, a bűntudat, amiatt, hogy minden bizonnyal megríkatta a barátja anyját, még ez a csaj is ilyen baromságokkal zaklatja, ezért megfogadta, hogy akármilyen is lesz a lány, ő aztán nem lesz tekintettel az érzelmi állapotára, meg a mindenféle nyűgére, amivel a világ nyitottságát kritizálja, ő bizony az ágyában egy szexuális segédeszközként fog rá tekinteni, mert… mert nincs mert, a férfi számára ehhez semmi indok nem kellett, elég ha az adott nő felhúzza, vagy valami miatt már alapból ideges és egy nő akad az útjába abban az idegességében, mert a szex jó feszültség levezető, és az is kellett neki, egy kis levezetés, a napközbeni bonyodalmak, amiket Szabi okozott, a dominás parádé, meg úgy összességében ez az egész nap úgy szörnyű, ahogy van, ezért semmi másra nem vágyott, csak egy alapos dugásra, majd a nőt magához szorongató alvásra.