Karanténmentes világ 8.rész

Nem hiszem el, hogy pont ezt kellett felolvasnia, mikor bármi mást is lehetett volna. Egy ismeretlen nem változik, sosem lesz érthető. Ez a vers az utolsó; akkor szavalták el, amikor bejelentették az új kor kezdetét és Made in China végét. Gyakorlatilag a megújulás szimbóluma, az összvallás egy szent szövege. Valaminek a végét és valami másnak a kezdetét jelöli, úgy írja le a világot, mintha az egy főnix lenne. A tűzmadár, mely élete végén elégeti magát és a hamvakból új lángra gyúl. Ehhez viszont meg kell öregednie, vagy valamilyen halálos sérülést, betegséget elszenvednie. Egy betegséget. Ehhez azok a kártevők kellenek, amiket most kutatok a könyvei között. A használhatatlan, keszekusza borzadályok, a titkos kódnyelvükkel, meg nem mondanak semmit. Használhatatlan mind. Nem igaz, hogy még jobban fel kell idegesíteni az embert, amikor tisztán látja rajtam a dühöt.
Ez így nem jó. Le kell nyugodnom, mielőtt valami meggondolatlant teszek és elveszem magamtól a lehetőséget a további kutatásra!
Felmentem a lépcsőn, hogy bocsánatot kérjek tőle az előbbi rédzsért, de már késő volt. Az ajtó elé kirakott egy könyvet, nyitott állapotban, és mellékelt egy cetlit, "Ne laggolj". Vagyis ő is túl akart már esni ezen a dolgon. Úgy látszik nem látott szívesen, pedig próbáltam normálisan viselkedni. Méghogy ne laggoljak... Nem örömömben szenvedtem azokkal a könyvekkel, és töltöttem vele egy éjszakát, de még a jó szándék ellenére is beszólás az üzenete. A lényeges részt aláhúzta: vírus.

Tudtam, hogy nem nyitja ki, én pedig nem vagyok elég erős, hogy betörjem. Egy utolsó ütés a két öklömmel egyszerre és nekitámaszkodtam, majd a fejemet is az ajtólapnak nyomtam. Csend. Kiürült a gondolatoktól és indulatoktól hemzsegő elmém.

Nem fogok, ez csak üres fenyegetés. Erről nem szólhatok senkinek, el kell titkolnom, de abban nem bízhatok, hogy az ismeretlen is így tesz majd. Nem tudom, mit csináljak, de egyelőre a könyvet a tiltottak közé kell tennem.
Elsétáltam és próbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Egy árva szót sem tudtam meg, az egész keresgélés hiába való abban a gyűjteményben. Ezt a vackot meg azért hoztam el, mert nem oda tartozik, hanem a könyvtáramba. Igen, ez így történt. Sokat kellett dolgoznom, elfáradtam a kutatásban, de a végeredmény csak egy rossz helyen tárolt könyv megtalálása, semmi több. Felejtsük el a valóságot!
Visszamentem a lakhelyemre, ahol Liza már várt, de nem egyedül. A mikrológus társaságában.