Karanténmentes világ 7.rész

Az ember azt gondolná, hogy ha egy nő és egy férfi összebújva alszik el az éjszaka, akkor abból hamarosan gyerek születik, de a vágyak paranoid félelmekkel keveredtek. Ő aludt kívül, én pedig az egész éjszakás szorító ölelésében rekedtem. Nem tetszett, mert védtelennek éreztem magam. Nyugtalanná tett, hogy a testünk összeért és éreztem a belőle áradó meleget. Furcsa módon sosem hatott rám ez így, pedig Lizával minden éjszakát így töltünk el. Féltem.
Megvan az oka annak, hogy a férfi a fal felé fordul, a nő pedig átkarolja őt kívülről, legalábbis azon a felén fekszik. Így tudnak menekülni, a nem kívánt gyermeknemzés elől, de életemben először most én éreztem magam kiszolgáltatottnak. Az ismeretlen házában, szobájában, ölelésében fekve a szemem ugyan lecsuktam, de az álmok elmaradtak. Nagyon aggasztott a helyzetem, viszont nem csak a mögöttem békésen szuszogó egyén miatt; a könyvek, melyeket olvastam, a legmegbízhatatlanabbak közé tartoznak, ezért is foglalkozik velük a mitológus helyettem. Ennek ellenére mindegyik valamilyen mélyen eldugott igazságon alapul. Hiába olvasok a levelek sárgulásáról, könnyen megeshet, hogy a szavak, amikkel leírták, egyáltalán nem kötődnek a növényekhez, sem a kártevőikhez. Ráadásul nem elég a kódnyelv, a mennyiség, még idővel sem állok jól, hiszen alig egy hét múlva érkezik a negyvenhatodik hold.
Az éjszaka kellemetlenre sikerült, de az olvasnivaló ott tornyosult előttem és egész álló nap hódolhattam a kedvenc szenvedélyemnek, a tanulásnak. Imádtam az új dolgok megismerését és tovább gondolását…

Ekkor nézett fel rám a könyve fölül és láttam a tekintetében az értetlenséget. Nem kellett megszólalnia, világos volt a kérdése.

- Itt ez a halom könyv, ahogy nálam is, a könyvtárban, de hiába olvasok a levelek sárgulásáról, egy centivel nem jutottam előrébb. - Kezdtem neki.

- Nézd meg azt! - Mutattam az egyik kupacra. - Az mind használhatatlan, ahogy ez is. - Emeltem fel a kezemben lévő könyvet.

- Tudod, milyen nap van ma?

- Hétfő. - Vágtam rá.

- Ma ünnepelték a magyarok az alkoholt. Házról házra jártak, ahol a férfiak verset szavaltak a nőknek és cserébe nagyon sok alkoholt kaptak. Ezen a napon senkit nem érdekelt, hogy részegek. - Vágott közbe.

- És?

[justify]Nem igazán értettem, hogyan jön egy régi ünnep a problémámhoz, vagy miért épp ma hozza ezt fel, mikor a tegnap is hozzátartozik az eseményhez. Vasárnap ezek az emberek a családjukkal összeülve addig ettek, amíg képtelenné nem váltak mindenféle munka elvégzésére. Meg valamiért tojást tojó nyulakat bálványoztak. Ez az egyik olyan esemény, amiről túl kevés tudásunk maradt fenn. Az is szóban.

Értem, szóval azt akarja, hogy nyugodja le. Ebben a helyzetben, mikor szorít az idő és el kell döntenem, mit tegyünk a javulás érdekében.

Egy határozott gondolat futott át az agyamon:

Majd kimentem a szobából.