Karanténmentes világ 2.rész

Ma reggel arra keltem, hogy a füstnek más az illata, mint általában, ezért kicsit megijedtem. El is indultam a forrás irányába, és ott találtam Lizát egy adag régi papírpénzzel a kezében, ahogy épp imádkozik. Ritka látvány, az ilyen, mert nem maradt ránk túl sok abból a furcsa fizetőeszközből, így a most végzett rituáléról eddig csak szóbeszédeket hallottam. Áldom az eget, hogy szemtanúja lehetek ennek.
Régen kevés vallás létezett, és az egyik, mely ránk maradt, egy elég furcsa hiedelemkultúrával rendelkezik. Liza kapitalista, Tőkéhez imádkozik, mert úgy hiszi, ha elég pénzt ad neki, akkor jobbá válik az élete. Én nem vagyok túl vallásos, de abban a pillanatban nagyon kíváncsian néztem végig, ahogy a legcsillogóbb tárgy köré épített oltár előtt lassan égeti a régi világ pénzét. Közben pedig felsorolja minden gondját:

"Szebb testet akarok, jobb szemeket, formásabb alakot... Túl kicsi a kezem, túl büdös a partnerem... Erős férfit, több pénzt, okosabb gyereket akarok..."

Még egyszer sem láttam olyat, hogy egy hasonló imádság után bármi teljesült volna, de ő tudja… ha Tőke létezik, talán meg is adja neki. Én, a magam részéről, maradok a hagyományos mágiahitnél és örömmel tanulmányozom a tudományt továbbra is, ami ma talán sürgetőbb az eddigi napoknál, mert felbukkant valami új. Napról napra sárgulnak meg a fák levelei, így égető feladattá vált, ennek a problémának a megoldása. Természetesen rajtunk van a nyomás, és az összes itt lévő közül talán leginkább rajtam. Mivel az én feladatom az ősi mágia tudása és értése. A csapat vezetőjének jobb kezeként én adom ki a feladatokat, miután a negyvenhatodik hold leszállt. Ezért reménykedem benne, hogy a gondot ismét csak rágcsálók vagy bogarak okozzák, nem pedig valami ennél is kisebb lény. Hiszen minél kisebb, annál veszélyesebb, ahogy azt Made in Chinában is tapasztalták a dédapáink.