Karanténmentes világ 13.rész
- Véleményem szerint ezt az elméletet a levélmérnökkel is meg kellene osztani, mielőtt tévesen arra következtet, hogy ezzel meg lehet oldani a jelenlegi helyzetet.
- Majd elmondom neki is, ne aggódj, de most azt nézzük át, hogy mik mennek még át a park alatt.
Találtunk pár kábelt, ami még arrafelé közlekedett, de egy gázcsövön kívül más érdemlegeset nem sikerült felfedeznünk. Igazából már annak is örültem, hogy ennyit elértem, és akkor mindennél jobban vágytam a tervek hazavitelére.
- Ezeket elvinném. - Hajtottam össze az előttem lévőket.
- Még meg sem nézte az összeset.
- Nem baj, Ezekre szükségem van, hogy a levélmérnökkel megbeszélhessem a dolgokat.
Túl izgatott voltam, hogy észrevegyem, de elfelejtettem valamit.
- Tudja a szabályt. Itt kell hagynia valamilyen értéket, hogy biztosítson a tervek visszahozataláról.
[justify]Ekkor döbbentem rá, hogy az érzelmeim túlzottan elvakítottak és nem volt nálam semmiféle érték, amit odaadhattam volna. A problémát persze nagyon sokszor az jelenti a társadalmunkban, ha valaki az értékeit magánál tartja, mert sok az éhes száj és az éhezők mindent megtesznek az életben maradásért. Könnyű tolvajba futni. Ezért én sem hordok magamnál semmit. Ez a környék persze biztonságos, de a peremekről érkező munkások nem azok.
- Nincs nálam semmi.
- Akkor kénytelen lesz itt hagyni ezeket.
- Nem vihetem el? Ismersz engem, visszahozom őket sértetlenül.
A nem az nem. A levéltáros nem csak ismeretlen, de még makacs is, ha valamit kimond, akkor ahhoz ragaszkodik is. Ezért haza kellett mennem egy olyan tárgyért, amely valamennyire egyezik ezeknek az értékével.
- Fúj, Gender, hol az Istenben jártál? - Fogta be az orrát Liza.
- Ne aggódj, ott leszek a fürdésen este!
Majd el is indultam, hogy a kezembe rejtett pár érmét becseréljem a tervekre. Ezek nagyon értékesek voltak számomra, mert mindegyiken valamilyen sporteseményt lehetett találni. Az egyik hátulja az olimpiát, a másiké az úszó-, a harmadiké a vívóbajnokságot mutatta, a negyedik pedig hibás évszámmal, ezeregyszáztizeneggyel lett kiütve. Ritkaságok ezek és nagy értéket képviseltek, de a terveket ennél kevesebbért biztosan nem kapnám meg tőle.
Mikor odaértem, már összekészítve állt egy, a bejárathoz közeli helyiségben, összecsomagolva minden kért terv. Számított az érkezésemre, de nem vártam tőle kevesebbet. Valószínűleg azzal is tisztában volt, mit hoztam, mert nem nézte meg, csak tartotta a markát és nyújtotta a zsineggel átkötött sárgás papírhalmot.
- Ne képzelődj! - Suttogta búcsúzóul.
Én intettem neki nagy boldogan, majd hazavittem az áhított információmat.