Karanténmentes világ 12.rész

Hedron barátom eléggé benézte, ha arra gondolt, hogy majd ezzel a szóval még jobban felhúz. Valószínűleg arra nem is számított, hogy majd ekkora nyugalom lesz rajtam úrrá, mikor meghallom. Úgy látszik, ő sem tudhat mindenről. Ez megnyugtató, mert mi ugyan tudósok és mérnökök vagyunk, a világban rengeteg olyan technológia vár minket, ami sokszor inkább tűnik varázslatnak. Az egyik ilyen a számítástechnika vívmányai, amiket elemésztett a pusztulás, de a másik talán az a rejtély, ami a levéltárosunkkal kapcsolatban áll fenn. Ide nem jön az ember magától, annak nyomós oka kell, hogy legyen. Ő pedig nem mozdul ki, mert félti a drága iratait. Amit meg is tudok érteni, én sem szívesen hagynám ott a könyveimet, ha nem lennének őrizve állandóan, de így érthetetlen, miért tud mindig mindenről. Bár nem mintha az érthetőbb lenne, hogyan bírja ki ebben a környezetben ilyen könnyen. Nekem órákig tart, mire a szagokhoz alkalmazkodok és a masszív pára, ami minden honnét árad csak fokozza az élményt. Ezek után nem hibáztatnám Lizát, ha messzire elkerülne. Még az a szerencse, hogy ma van a fürdés nap és le tudom vakarni magamról legalább egy részét ennek.

Meglepődtem, mikor elém tette. A dogos, ablaktalan helyiségben, ahova leültetett, ragadt a szék és az asztal, a falakon még nyomokban lógott a tapéta és több helyen kilátszott a tégla. A megnyerő környezetet pedig megfejelte még egy kisebb toronyháznyi megsárgult papírral. Látszott ezeken a dokumentumokon, hogy már nagyon sokszor lettek széthajtogatva az idők során. Az idő viszont szorított, nem akartam itt tölteni az egész napomat, mert a fürdést nem hagyhattam ki, ráadásul nem vagyok hajlandó a következő fürdésig ide jönni.

Persze ne reménykedtem benne, hogy egy ismeretlen majd a kérésemnek eleget téve beleegyezik a munkába, de mégis megtette és szerencsére gyorsított a folyamaton.
A kért utcák fogják közre a parkot, ahol a sárgulás elindult. Az egyik, egy nagyon széles, hatsávos, a rá merőlegesek pedig fele- harmad akkorák. A főúttal szemben egy nagy lakótömb állt valaha, de ma már csak rom, aminek egy részét sikerült elhordanunk. Az apró termőterületen Annyi gyümölcsöt és zöldséget tudunk termelni, amin a kísérleteinket elvégezhetjük és a maradékból nagyjából elvagyunk egész évben. A lisztet és az állati eredetű ételeket a peremről kapjuk, de ezek soha nem állnak rendelkezésre nagy mennyiségben, ezért be kell osztani. Így nagyrészt vegetáriánus az étrendünk. Az viszont egy katasztrófával egyenlő, ha a növényeink levelei elszáradnak.