Karanténmentes világ 11.rész
Ebéd után ellátogattam a levéltárba, abban reménykedve, talán valami nyomra lelek, ami nem azt mutatja nekem, amit az a kettő akart mondani. A találkozás viszont kiábrándító volt, de nem is vártam mást egy újabb ismeretlentől.
- Jó napot Hedron! - Köszöntem neki.
Ez az épület a legrosszabb, ahova csak ember beteszi a lábát errefelé. Valamikor egy elmegyógyintézet volt, azután öregek otthona, majd rom és végül az ablakok és ajtók cseréjét követően ide tették a levéltárat. A pincében egy méteres víz áll, a falak teljesen át vannak ázva. Made in China bukása után pedig számos ablak tört be. Most csak a jóindulat tartja egyben a házat, pont, mint egyes iratokat, amiket itt helyeztek nyugovóra. Az érzés, ami elfog ilyenkor egy keserves sírás és egy halálfélelem felhígított keveréke. Emellett undor és bűntudat kínoz, de az utolsó mentsváram ez, a patkányszartól, szennyvíztől, dohszagtól szép hely. Egyszerűen taszítja az embert, kivéve Hedront.
- Jó napot uram! Miben segíthetek?
Nem egészen értem őt, de a múltban él. A nagyon távoli múltban, amit a felvilágosodás korának neveznek egyes történelmi könyvek. Ráadásul elvárja, hogy ennek megfelelően viselkedjenek vele, ezért a régies udvariasságot én is magamra öltöm ilyenkor.
- Érdekelne pár irat, amiben levelek sárgulásáról van szó.
- Ehhez tudnom kellene, hogy levél alatt a faleveleket, vagy az üzeneteket érti. Nem egyértelmű ugyanis, hogy ezen szó, mely fogalmat takarja épp.
Nem vártam tőle mást, de a hányingert keltő bűz miatt nehéz koncentrálni.
- A falevelekre vagyok kíváncsi.
- Netán azért érdekli ez önt, mert nem akarja elfogadni jelen helyzetünket?
Hedront soha nem kellett tájékoztatnom semmiről. Mindig tudott mindenről, amit eleinte furcsálltam, később dühített, majd inkább csak elfogadtam, de ez a helyzet más.
- Vírus... - Mosolyodott el.
A vegyes érzelmeimet egy csapásra elnyomta a düh és nagyon szívesen tekertem volna ki a nyakát. Liza viszont tudja, hol vagyok; ha megölöm, azonnal rám gyanakszanak majd. Nem tehetem meg.
- Netán bosszantja valami? Egyszeriben nagyon vörös lett az arca. - Gúnyolódott.
- Egy szavadba kerül Hedron, és találok okot a megölésedre. - Közöltem vele idegesen.
Ő viszont továbbra is mosolygott, mert tudta. Már akkor tudta, hogy mi fog következni.
- Mutasd! Hol vannak?
- Javaslom, ne pazarolja az idejét ilyen jelentéktelenségekre. Itt nem talál semmit. Vagy esetleg szándékában áll a tervtár tartalmának megtekintése?
- Tervtár?
Hidegzuhanyként ért a megemlítése, hiszen azzal tisztában voltam, hogy a levelezéseket és egyéb hivatalos ügyintézések dokumentációit olvasni, nem vezet sehova. A tervrajzok viszont igen. Itt minden épületről, utcáról, csatornahálózatról lehet találni feljegyzéseket.
- Igen, azért jöttem, hogy megnézzem a tervtárat. - Mondtam, ezúttal higgadtan.
Az arcáról lefagyott az önelégült mosoly.
- A Petőfi, a Kossuth és a Virág utca környéki összes tervre kíváncsi vagyok.
Így törte szét aznap az ostoba elképzelésemet ez az ismeretlen, de neki köszönhetően felcsillant a remény.