Karanténmentes világ 10.rész
Még hat nap. Ki kell találnom valami hihető magyarázatot és egy módszert, amivel ezt megoldhatjuk. A mikrológus és a mitológus is ostobaságokat beszél, az egyszerűen nem magyarázat, amit ők mondanak. Tévképzetek, amiket ki kell gyomlálni a köztudatból. Csírájában folytottam el a mikrológus okoskodását, viszont Pihével nem tudok mit kezdeni, mert mögötte áll az egyház. Vele csak szóban küzdhetek meg, és akkor is óvatosnak kell lennem, de reménykedem abban, hogy nem akarja az áltudományát terjeszteni. Sokkal jobb lenne, ha nem kellene foglalkoznom vele. Már csak az a kérdés, hogy mit kezdjek magammal. A könyveim között nincs semmi használható, a mitológus nem engedne vissza az övéihez, mert magyarázattal szolgált. Legalábbis szerinte... A mikrológus megtalált valamit, amiről téves következtetéseket vont le, a levélmérnök meg tanácstalan. Elfogytak a forrásaim.
- Mi történt tegnap? Látom, még mindig dühös vagy.
- Liza, vannak olyan dolgok az életben, amikre nem kérdez rá az ember, ha jót akar magának!
- Jól van, na, már kíváncsi sem lehetek? Az én kurvaanyámat!
Húzd fel magad! Hisztis. Még ez is itt idegesít ahelyett, hogy valami hasznosat csinálna...
Úgy látszik nincs más megoldás, mint bevallani, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel. El kell mennem a vezetőnkhöz, de nem akarok. Utálom azt mondani, hogy "nem tudom", mert ez megalázó. Nekem kellene itt a legokosabbak egyikének lennem, a helyzet viszont nagyon rossz. Azt mondták; vírus, csakhogy az kizárt dolog, hogy én ilyet kiejtsek a számon. Ez a szó tabu, hiszen ebbe pusztult bele Made in China is. Kimondták a kimondhatatlant és összedőltek a toronyházaik, rozsda ette, használhatatlan akadályokká váltak az autóik és a pénzük megszentesült. Miattuk van kapitalista vallás, a pazarlás és a javak ész nélküli hajszolása. Mire mentek ezzel? Ledöntötte a civilizációjukat egy szó. Nevetséges, hogy ekkora hatalma van egy egyszerű betűsornak, azonban ez a történelem igazsága.
Na várjunk... Egy hely mégis van, ahova el kéne mennem mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonok le. A levéltáros talán magyarázattal szolgál majd.
-Hé, Gender, kaja! Ne ott mérgelődj, hanem gyere enni! - Szólt rám Liza. - Mi ez a fene nagy jókedv hirtelen? Azt hittem dühös vagy.
- Az is voltam, amíg rá nem jöttem valamire.
- És? Mire jöttél rá? Abbahagyod végre az ujjropogtatást?
- Nem, arról szó sincs…
- Aztán miért? Pont te olvastad fel az egyik alkalommal, hogy mennyire káros. Vagy arra játszol, hogy negyven évesen majd kiszolgálunk? Rokkant vénember akarsz lenni?
- Te aztán tudod, hogyan kell az ember kedvét elrontani.
- Csak aggódom.
- Hát aggódj más miatt! Ez már megint sótlan.
- Tudod, hogy nem kapunk. - Válaszolt higgadtan Liza.
Már nem nézett a szemembe, csak csendben evett és bármit kérdeztem vagy mondtam, egyetlen félmondattal intézte le. Utálom, mikor ezt csinálja. Nem vagyunk házasok, de sokszor úgy viselkedik, mintha a feleségem lenne.